Malko Teatro: Zebra

Különleges belső utazásra hívja a nézőt a neves bolgár írónő, Jana Dobreva darabja, amelyet Hadzsikosztova Gabriella előadásában és C. Nagy István rendezésében tekinthetnek meg a Malko Teatro műsorán.

A „Zebra” elgondolkodtat, felkavar, magával ragad. Teszi mindezt annak ellenére, hogy az előadás bolgár nyelvű, magyar felirattal. A darab talán felirat és alapszintű bolgár nyelvismeret nélkül is elvarázsolná a nézőt, és ez Hadzsikosztova Gabriella intenzív játékának köszönhető.

A szófiai születésű művésznő hazánkban végezte el a Színház- és Filmművészeti Egyetem musical szakát, tanított a Szófiai Színművészeti Főiskolán, tagja volt a Rock Színháznak, a Magyarországi Német Színháznak, több zenekar énekese, a Malko Teatro alapítója és művészeti vezetője. Szerepeit, fordításait, lemezeit felsorolni is nehéz lenne. Művészeti tevékenysége mintegy megkoronázásaként ajánlotta fel néhány évvel ezelőtt Jana Dobreva, hogy ír egy kifejezetten Gabriellára szabott darabot, amellyel műfajokat elegyítő új színházi formát kísérletezhet ki. Ezzel kapcsolatos érzéseiről kérdeztük a művésznőt.

Ez a darab egy nagy ajándék nekem, és ezt az ajándékot szeretném tovább adni! Nem csak az itteni bolgároknak szól, hanem mindenkinek, aki valahol máshol éli az életét, hisz rengeteg magyar él távol a hazájától, és így vannak ezzel a bolgárok is. A kis népek sorsa, hogy valahol másutt jobban találjuk meg a szerencsénket, de nagyon nehéz két ország között élni. Van, aki bele keseredik, de nekem nagyon sok erőt adott, az én sorsom teljesen másként alakult volna, ha Bulgáriában maradok. Így belekóstolhattam nagyon sok mindenbe, de végig erőt adott, hogy Bulgária ott van mögöttem. Én mindig a bolgár kultúrát hurcoltam magammal, és büszkén mondom ki, hogy bolgár vagyok. A kortárs bolgár irodalom és drámairodalom nagyon erős. Janát, az írónőt, régóta ismerem, én fordítottam a Homokpuzzle című darabját, amit pár nappal ezelőtt mutattak be a Szkéné Színházban. Ő egy nagyon érzékeny bolgár drámaíró, nagyon különleges stílussal, és imádtam vele beszélgetni. Sokáig élt Kanadában, de azt mondta, hogy őt ez az idő csak gyengítette. Éveken keresztül beszélgettünk arról, hogy mit jelent máshol élni, nem ott lenni bizonyos pillanatokban, amikor fontos lenne. Ajánlotta, hogy ír nekem egy darabot erről, és nagyon hálás vagyok ezért neki. Szerintem ez az utolsó pillanat, amikor fizikailag még bírok egy ilyen nehéz előadást, de szellemileg már elég érett vagyok hozzá. Nagyon időben született, és nagy ajándék a sorstól.”

A Zebra drámai monológok, mozdulatok, tánc, ének, gesztusok és hatások elegye. A történet egyszerű. Középkorú nő áll egy budapesti útkereszteződésen, de átkelni képtelen. Válaszúthoz érkezett, ahonnan súlyát veszti a külső környezet, csak a belső utazás számít. Ahhoz, hogy megtegye az első lépést, először önmagában kell nagy utat bejárnia, meg kell küzdenie félelmeivel, múltjával, kapcsolataival, veszteségeivel, sőt, még sikereivel is. Hadzsikosztova Gabriella mozgása, gesztusai és hangja mesterien sodorja magával a nézőt, vele utazunk mindannyian. Nincs választás, a játéka magával ragad és követni kell. Az érzelmek olyan széles skáláját közvetíti hitelesen, amely az egy órás darabba sűrítve katartikus élmény. Megkérdeztük, hogy mit él át a színpadon?

„Nagyon mélyen érint.  A színész persze csak játszik, de én szeretem, amikor fájdalomról meg örömről szólnak a darabok, amikor érzelmeket tudok kiprovokálni a nézőkből, és ehhez nekem is mélyen bele kell mennem. Ritkán élünk át katarzist mostanában, szégyelljük az érzelmeinket, a lelkünket is eladjuk az anyagi világért. A színháznak funkciója, hogy itt együtt nevessünk, sírjunk, hogy megrázzon, hogy amikor hazamegy a néző, gondolkodjon egy kicsit. Rengeteg e-mailt kaptam az első előadás után, rengetegen mondták, hogy nagyon megrázta őket a darab, mert sokszor álltak így útkereszteződésben, és nem mertek átmenni, és ők is ezt élték át. Valamiféle megnyugvást adott nekik a darab végén elhangzó mondat: Mindannyiunk számára van út. Mindenki keresi a maga útját és előbb-utóbb meg is találja, de fontos ezeket a dolgokat kibeszélni magunkból. Rengeteg kétségbeesett, magányos ember van, mindenki küszködik a maga problémáival, és szerintem itt egy kis erőt gyűjthetnek. Nekem fontos, hogy ilyen előadások szülessenek, nagyon szeretem, amikor gondolkodásra késztetem a nézőt, bár a mindennapjaink lassan arról szólnak, hogy Isten ments, hogy gondolkodjunk, de szerintem gondolkodni kell, mert egyébként mindent elveszíthetünk. Ha már nem akarunk gondolkodni, akkor már nem leszünk emberek. Érzelmek és a gondolatok, ettől lehetünk értékesek.”

A Malko Teatro előadása nagyszerű és tartalmas színházi élmény. A társulatról és az előadásról további információk a www.malkoteatro.hu oldalon találhatóak.

B. D.