bruce_willis_a_good_day_to_die_hard_wallpaper-wide

Manírfesztivál

Gera Márton kritikája az immár DVD-n is élvezhető(?) Die Hard – Drágább, mint az életed című filmről.

Ha egy film oroszokkal operál, érdemes gyanakodni. Nincs már több a tarsolyban, itt meg van zseni tudós, szakállas gonosz, hideg, nagyon hideg, a tartalmat szépen el lehet sumákolni néhány orosz szó nevetségesnek ható kiejtésével.

Mindezek ellenére azonban nem bánnám, ha tudnám követni a Die Hard hosszútávfutását. Melybe persze, nem fért több kilencven percnél, de mondom, örüljünk is ennek. Mert az első fél órában komolyan érdekel, ki kicsoda, az orosz gonosz már megvan, valami politikus is, aki persze nem szereti az amerikaiakat, máshogy nem is lehetne. Jön a menekítés, a tudósra vigyázni kell, a rosszak is a fogukat fenik rá. De hogy mindez miért van? Na, itt áll meg a tudomány. Nem teljesen, tudom a választ: az alkotókat sem érdekli a történet. Azt még elmondják faarccal, borotvált fejjel, hogy leszarom, nem érdekel, de innen már csak földút van, arra nem mennek. Szánnak kis időt, hogy romantikázzanak, én meg valahonnan lágy zenét hallok, minden összejött. Amúgy az andalító zene jobb, mint a jelenet. Bruce Willis teljes mimikája semmit sem változott húsz perc alatt, azt se mondanám meg, miért röhög, amikor a rossz apaságáról beszél, a  fia titokban kihallgatja, szoktak ilyet adni délutánonként szappanopera néven. Persze, a fiú neve nem Huargos di Carpe, hanem Jai Courtney. Tiszta apja, mármint filmbeli, egyféle arc, hasonszőrű fej. El kell játszania a sértődött fiút. Eljátssza. Igazán modoros, igazán klisés, Johnnak szólítja az apját, mert nem törődött vele.

Az apa se csinál mást, azért még lábbal megtiporja az akciófilm műfaját. Bármennyire is hülyeség, ami itt lefolyik, jó lenne izgulni a csihi-puhik alatt, csak hát Bruce beáll és halomra lő mindenkit, esély sincs a sérülésre, közben nagyképű. Azon kéne nevetni, hogy ő nem lövöldözni jött ide, ezt szajkózza végig. És még a végén sem jön rá, hogy ami Roger Moore-nál működött, nála kudarcot vall.

Most már csak az autóknál van remény, itt nem látom a főszereplőt, nem idegesít,  pontosabban úgy nem látom, ahogy az üldözéseket se, jé, jön egy jó ugratás, hopp, elkapja az operatőr a kamerát. Közben tönkreteszik Moszkvát, ami amúgy Budapest, de még ez se zavarna. Ha nem egy dolog lenne fontos: jöjjön vissza a tékozló fiú, egyesüljön a család. Egyesül hát. Erre ment ki egy akciófilm. Nem egy: ez volt a százegyedik.

Egy dolog miatt azért jó, hogy DVD-n is nézhető lett a film: a végére lehet tekerni.

Gera Márton