Marilyn Monroe, a szőke szexszimbólum

/Czencz Vivien cikksorozatának második része/

Az egyik, talán legismertebb nő, aki befolyásolta a világot, nem más, mint Marilyn Monroe, modell, Golden Globe-díjas színésznő, énekesnő és nem utolsó sorban szexszimbólum, a férfiak bálványa. Norma Jeane Mortenson néven született 1926. június 1-én a Los Angeles-i állami közkórházban, de édesanyja első férje után Norma Jeane Bakerként ismerjük. Norma még nem volt két hetes, amikor édesanyja (Gladys Monroe) nevelőszülőkhöz adta, heti 5 dolláros tartásdíj fejében. Hányattatott gyermekkorát nevelőszülőknél és intézetben töltötte, mivel édesanyja Norma ötéves korában elmegyógyintézetbe került. A családban már a nagymama is ezzel a betegséggel küzdött (öngyilkosság, depresszió, skizofrénia, alkoholizmus), egész élete során Marilyn is rettegett a betegségtől, Damoklész kardjaként érezte a feje felett lebegni a családi átkot.

A kislány nevelését Grace McKee, édesanyja kolléga- és barátnője vette át, de kisebb-nagyobb megszakításokkal sok időt töltött nevelőintézetben is. Norma 16 éves korában azonban Gracék költözni kényszerültek, de Normát nem tudták magukkal vinni, ezért megoldásként, hogy ne kerüljön ismét nevelőintézetbe, otthagyta a gimnáziumot és férjhez ment a szomszéd fiúhoz, James Doughertyhez. Grace ezzel elérte Norma tulajdonképpeni nagykorúsítását. 1943-ban házasodtak össze. A fiút 1944-ben behívták katonának, Norma pedig egy hadianyag gyárban kezdett dolgozni betanított munkásként. Itt fedezte fel őt a hadsereg egyik fotósa, a magyar származású André de Dienes, így modellkedni kezdett. A hirtelen kötött házasság hirtelen fel is bomlott, 1946-ban már el is váltak, mivel Dougherty családot, gyerekeket akart, Normának pedig esze ágában sem volt feladni az álmát, hogy filmcsillag legyen. Mire a válást kimondták, a Blue Book segítségével 33 címlapfotója jelent meg. A Fox Filmstúdióhoz is rendszeresen járt próbafelvételekre, 1947-ben meg is kapta az első kisebb szerződését.

Ekkoriban festette a haját szőkére és változtatta meg a nevét Marilyn Monroera. Aztán megérkezett egy Johnny Hyde nevű ügynök a lány életébe, aki egyből bele is szeretett (mint állítólag minden férfi, aki élete során személyes kapcsolatba került Marilynnel). Johnny segítette a lányt filmes karrierjének elindulásában, jöttek is a filmszerepek, mint a Mindent Éváról, ami nagy sikert aratott, ám az igazi áttörés még váratott magára. Marilyn továbbállt, mert nem kedvelte őt a Fox főnöke. Ám jól tette, mivel az igazi nagy siker csak ezután várt rá a Niagara című filmben. Ekkor ismerte meg a világhírű baseball játékost, Joe Di Maggiot, akivel házasságot kötöttek és Japánba mentek nászútra, ahol Marilyn osztatlan sikert aratott. Joenak ez nagyon nem tetszett, féltette Marilynt. A féltékenység tetőpontja akkor érte el Joet, amikor a Hét év vágyódás című filmet forgatták, a szoknya-felfújós részlettel, melyre rengetegen kíváncsiak voltak a hajnali felvétel ellenére. Elváltak, de életük végéig jó barátok maradtak. Ezután filmszerepek sokasága várt rá, ám igazi színésznőhöz méltó filmszerepet, amiben megmutathatta volna színészi képességeit sosem kapott. A közönsége nem is szerette volna őt más szerepben látni. 1954-55-re egészségügyi problémái is előjöttek.

Ezután ismerkedett meg Arthur Miller íróval, akihez hozzáment, kapcsolatuk maga volt a katasztrófa, Miller csak kihasználta Marilynt, lenézte, buta szőke nőnek tartotta. Szintén pokoli volt Marilyn számára az Angliában forgatott A herceg és a kóristalány című film az állandó viták miatt. Ebben az időszakban több vetélése is volt. A végső csapást pedig a Kallódó emberek című film forgatása jelentette számára, elvesztette legjobb barátját Clarke Gablet, akire apjaként tekintett. A forgatás után elmegyógyintézetbe került, ahonnan barátja Joe DiMaggio hozta ki őt. Ismét nagyon jóban lettek, 1962. augusztus 8-ra tervezték, hogy újra megházasodnak. Ekkoriban viszonya volt a Kennedy-fivérekkel is, J. F. Kennedy születésnapján még énekelt is, a Happy Birthday-t című számot egy gyönyörű ruhában, amire azóta is mindenki emlékszik. Ám a végzete valóban utolérte őt, 1962. augusztus 5-én holtan találták, öngyilkos lett.

Marilyn Monroe ikonná nőtte ki magát. Megjelenésével, kisugárzásával az emberek kedvencévé vált. Befolyásolta a fogyasztói társadalmat: a férfiak bálványává vált, szexszimbólum lett, ezzel befolyásolva a nők fogyasztási szokásait is. A mai napig rengeteg nő festeti szőkére a haját, vagy hord azonos fazont, Marilyn hatására. Rengeteg nő vett és vesz hasonló ruhákat, mint amikben láthattuk a filmekben, képeken. A filmjeivel szintén befolyásolta közönségét, még ha nem is kapott színészi képességeihez méltó szerepeket, a közönség mindig kíváncsi volt rá a vásznon, növelte egy film értékét, nézettségét, bevételét, ha ő szerepelt benne. Nők milliói akartak hozzá hasonlítani. Kijelentéseivel vásárlási mozgalmakat indított, például amikor azt nyilatkozta, hogy „Én csak Chanel No5-ban fekszem le!”. Tehetősebb nők ezrei vásárolták ennek hatására a Chanel No5-ot, esetleg gyémántokat a Diamonds Are A Girl’s Best Friend hatására, vagy éppen a szoknya-felfújós jelenetből ismert fehér ruhát. Kultuszfilmek (Mindent Éváról, Szőkék előnyben, Hogyan fogjunk milliomost?, Van, aki forrón szereti), kultusz slágerek (Diamonds Are a Girl’s Best Friend, I Wanna Be Loved By You) kötődnek a nevéhez, melyek örökre fennmaradnak. Megdöntötte az évezredes elképzelést, miszerint egy nőnek otthon a helye, szegény, hányattatott sorsból tört fel nagyon magasra, ezzel valósítva meg álmait. Dalaival, filmjeivel maradandót alkotott, ami mindig is befolyásolta a társadalmat. Halhatatlanságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy halálának 50. évfordulójára már most leforgatták a My Week With Marilyn című filmet, Michelle Williams-szel a főszerepben.

Czencz Vivien

Forrás: Meyer-Stabley, Bertrand – Az igazi Marilyn Monroe (2004, Jószöveg Műhely Kiadó)