Melodisztik

/Danszki Fruzsina interjúja/

Tipikus októberi péntek este a Deákon: a vizes aszfalton visszacsillan a villódzó autók fénye, a járókelők a hirtelen jött hideg ellen összebújva sietnek, ki tudja, hová, s csak páran lépnek be a kicsiny kocsmába, ahol éppen a Melodisztik zenél. Belépve feleslegessé válik a vastag kabát, a sálak: a francia sanzonok és a magyar kultúrzene egyedi forgatagában a fázós lelkek egy csapásra felmelegednek. Szeder-Szabó Kriszti és Turchányi Dani, az együttes két tagja egy pár. Egyre többször látni őket eldugott bárokban, utcazene találkozókon, vidéken.

.

Feldolgozásaikkal egyszer felpezsdítenek, egyszer szerelembe ejtenek, s néha még könnyeket is csalnak a magyar szemekbe. Nem csupán Edit Piaf, Zaz, Norah Jones vagy Cseh Tamás szólnak ilyenkor hozzánk, hanem Kriszti és Dani.  A mostani koncert alkalmával végre nem csak belehallgattunk életük zenéjébe, hanem beszélgettünk is róla.

.

Mivel foglalkoztok a polgári életetekben?

Kriszti: Én most lettem szabadúszó, eddig francia szakon tanultam az ELTE-n, majd a Kőbányai Zenei Stúdióba jártam ének szakra. Egyébként éneket, gitárt és franciát magán-tanítok, de most leginkább a zenélés köt le.

Dani: Én is jártam Kőbányára, csak én gitár szakra. Most alkalmazott matematika szakos hallgató vagyok a Műszaki Egyetemen és rengeteget tanítok magán-matekot.

Akkor nagyon hasonló az érdeklődési körötök…

Dani: Igen, igen, ez van, de nem baj!

Zenei berkekben milyen terveitek vannak? Maradjon így, ahogy van, vagy szeretnétek jobban „befutni”?

Kriszti: Én szeretnék jobban befutni, több helyen is zenélni, pont ezért találtuk ki, hogy Dani inkább a matek irányába megy, nekem pedig lenne egy nagyobb formációm, ahová a saját dalaimat viszem. Ez egy nagyobb hangszerelés lenne, tangóharmonika, nagybőgő, hegedű és én gitároznék, nem Dani, mert szegény így is nagyon leterhelt…

Dani: (Én bólogatok…!)

.

Azért a Melodisztiket is szeretnétek folytatni, ugye?

Kriszti: Persze! Daninak vannak nagyon jó gitár témái, azokból tervezünk saját dalokat írni, illetve folyamatosan bővítjük a repertoárt: most is lesz egy francia sanzon estünk egy Szalon nevezetű helyen, ami titkos, hogy hol van, de aki szeretne eljönni, szóljon, és megmondjuk neki a jelszót!

Dani: A Melodisztik örök! Amikor a hintaszékben dülöngélünk majd 70-80 évesen akkor is ezt fogjuk csinálni. Egyébként nekem ez belefér, csak Kriszti új formációjával lenne nagyon sok tennivaló. De most hetente játszunk, vidékre is utazgatunk, sőt, az én dalaimat is játsszuk hamarosan! Egyébként ezt eddig minden riportban elmondtuk, és tényleg nagyon sok dalom is van, csak valahogy nem készülnek el. Olyan nehéz szívvel fejez be az ember valamit, mert akkor vége van, nem lehet már jobb. De majd jó lesz!

Nem nehéz a populáris könnyűzenei árral szemben úszni?

Dani: Mi könnyűzenét játszunk egyébként, nem?

De, csak kicsit mélyebbet, mint amit a legtöbben hallgatnak.

Kriszti: Ez azért jó, mert nekünk a kevés közönség az ideális! Ők viszont szeretnek bennünket, mindig megtalálnak és örülnek nekünk.

Dani: Egyébként nem olyan rémes a helyzet, ahogy mondtad, hiszen ez mindig is így volt. Minden kornak meg volt a saját zenéje, mint, ami most is szól itt, a háttérben (Katy Perry), de ez nekünk nem baj, mi így is sokat játszunk.

Kriszti: Meg az a jó, hogy minden korosztályból van, kit megszólítani.

Nagymamák, nagypapák is?

Kriszti: Igen, amikor utcán zenélünk, arra tévednek, imádják a sanzonokat, Edit Piafért odavannak.

Dani: Igen, el szoktuk kapni az időseket…

Olyan világban éltek, mint amilyen hangulatú zenéket játszatok?

Kriszti: Mondhatjuk, igen.

Dani: Az a helyzet, hogy elég vegyes dalokat játszunk. Az én egyetemi létem pl.semelyikhez nem kapcsolódik… De milyen életet élünk, Kicsim? Ilyen vicces-aranyosat. Vannak vicces-aranyos zenéink.

Olvastam, hogy Kriszti, te nemrég felléptél egy jótékonysági ruhagyűjtésen.

Kriszti: Nagyon érdekes volt belelátni a helyzetbe, persze csak az elmondások alapján.A gyerekek vagy nagyon zűrös családból jönnek, vagy erdőben, utcán találtak rájuk, szóval védelem alatt állnak, nehogy valamelyik családtag megtámadhassa őket, így velük nem találkozhattunk. Ennek ellenére megrendítő volt hallani a körülményeket, örültem, hogy sikerült valamit elindítani és, hogy nagyon sok ruha összegyűlt.

Dani: Én két statisztika zh-t írtam másnap…

Még egy utolsó kérdés: rajtatok kívül egy jeti is látható a lemezborítótokon, ki lenne ő?

Kriszti: Ő családtag…

Dani: Azt hiszem minden párkapcsolatnak meg van a maga mitológiája…

Kriszti: De azt elárulhatjuk még így elöljáróban, hogy az első igazi Melodisztik dalnak köze lesz a Jetihez!

Danszki Fruzsina

Fotók: Bohus Márton