Mikes Annát a tánc világáról faggattuk

A Junior Prima Primissima díjas Mikes Anna  a versenytáncról és a hétköznapjairól nyilatkozott Honti Eszternek.

Már a húszas éveid elejére rengeteg mindent elértél. A legjobb magyar női standard táncos vagy. Mit szeretnél még megvalósítani? Milyen terveid vannak a jövőre nézve?

Most jelenleg nincs táncpartnerem, de ha találok valakit, aki megfelelő számomra, akkor szeretném a táncos karrieremet folytatni. Ebben az esetben az a cél, hogy kihozzam magamból a maximumot, fejlődjek, és akkor ezek majd az eredményekben is meglátszanak.Ez tíztáncban világbajnoki győzelmet, standardban pedig világbajnoki döntőt jelentene. Szeretnék egy eddig még nem látott, új stílust mutatni. Ha nem találok táncpartnert, akkor a másik irány a tánctanítás lenne, egy tánciskola létrehozása az álmom. Jelenleg is tanítok ovisokat. Aztán itthoni illetve külföldi versenyeken pontoznék.

Hány éves korodban kezdtél el táncolni illetve, hogy találtál rá a táncra?

10 éves koromban kezdtem el táncolni, abszolút saját indíttatásból jött. Láttam egy táncközvetítést és nagyon megtetszett a magas sarkú, a pörgős szoknya és ez az egész világ, ahol a nőiességet ennyire ki lehet fejezni.

Egyből a társas tánccal kezdted?

Igen, egyből bele a sűrűjébe.

Hogy választjátok ki a ruhákat, a zenét egy-egy versenyre?

A ruha kiválasztása közösen megy. Nekem is van egy elképzelésem, a partneremnek is és az edzőnek is. Az idővel is haladni kell, mindig újabb stílusok jelennek meg. Sok minden alapján áll össze a döntés, de nagyon fontos, hogy jól érezzem magam a ruhában, a saját személyiségemet adja vissza. Ha ránézek a ruhára, akkor az legyen olyan Anna-stílusú. A zenének megvan a maga tempója, a versenyen pedig bármilyen megfelelő ritmusú számot adhatnak. Ha egy fellépésre készülünk, akkor mi választjuk ki a zenét, az más.

Az Egyesült Államokban nagyon nagy sikernek örvend a Dancing With The Stars című műsor, de a magyar megfelelőjének is sok nézője volt. Ha lenne rá lehetőséged, részt vennél egy ilyen produkcióban, mint profi táncos?

Igen, érdekelne, mert ez is egy kihívás, és szeretem az életben a kihívásokat. Magyarországon is jobban megismernének, és több gyerek illetve felnőtt tanítványom lehetne. Úgyhogy szívesen részt vennék egy ilyen műsorban.

Vannak táncosok, akik nem tudnak kedvenc táncot kiemelni, míg másoknak van olyan, ami közelebb áll a szívükhöz. Te hogy vagy ezzel?

Én is sokszor úgy vagyok, hogy nem tudom, melyiket válasszam. Van, amikor ezt, van, amikor azt szeretem jobban, ez a hangulatomtól és a belső érzelmi világomtól függ. Viszont mivel egyébként is érzelmes típus vagyok, ezért az egyik legszenvedélyesebb standard tánc számomra a tangó. Illetve még a slowfox. Ez a két tánc a szívem csücske.

Rengeteg helyen megfordultál már a versenyek és a felkészülések alatt. Melyik helyszín volt a legemlékezetesebb?

Igen, vannak emlékezetes versenyek, helyszínek, de ezek nem feltétlenül pozitívak. Viszont számomra az egyik legkedvesebb emlék a szombathelyi Savaria verseny, hiszen ott lettünk először másodikak a Tíztánc Világkupán. Remek érzés magyar közönség előtt versenyezni és jó eredményt elérni. Illetve még a bécsi versenyt tudnám kiemelni, hiszen 2010-ben ott értük el az eddigi legjobb eredményünket, harmadikok lettünk a Tíztánc Világbajnokságon.

Ha jól tudom még Szibériában is jártál.

Igen, ott is voltam, de az nem emlékezetes, vagyis inkább nem pozitív értelemben. Először is, karácsony előtt egy héttel, hideg van, mínuszok… Kétszer jártunk ott, de mindkétszer lekéstük a gépet. Hazafele jövet, mondanom se kell. Nem túl kellemes emlék, annak ellenére, hogy jó eredményt értünk el.

Hova mennél még vissza szívesen?

Nagyon kedvelem az európai versenyeket, talán Bécset tudnám kiemelni, de nincs különösebb kedvencem. Vannak, ahol szebb termekben táncolunk, de nem ez adja meg a pikantériát számomra, hanem magának a versenynek a hangulata, a párosok, a szurkolótábor.

Van-e példaképed?

Igen, van, a standard táncos, Edita Daniute. Azért ő, mert mindig valami pluszt visz bele a táncba, valahogy többet lát a dolgok mögé. Más, különleges, nem átlagos. Mind külsőre, mind táncban ő az ideálom.

Egy-egy verseny, főleg a Tíztánc Bajnokságok nagyon megterhelőek, hiszen mind a standard, mind a latin táncok közül ötöt-ötöt kell előadni. Hogy lehet ezt fizikailag bírni? Van valamennyi idő a pihenésre a táncok között?

A tíztánc a legösszetettebb kategória. Nagyon nehéz mind fizikálisan, mind érzelmileg, lelkileg. Hiszen egy latin tánc más karakter, mint a standard. Letáncoljuk az öt latin táncot, gyors ruhacsere és utána jön a standard. Túl nagy várakozási idő nincsen, hanem rögtön kapcsolni kell, nincs sok idő átszellemülni egyik táncról a másikra. Nekem ez jelenti inkább a nehézséget, nem is fizikálisan megerőltető, hiszen erre a részére rengeteget készülünk előtte.

Lehet-e érzékelni valamiféle rivalizálást a párok között a versenyek alatt?

Nem, én nem érzek. Nagyon jó hangulatban telnek a versenyek, annyi van, hogy ha valaki jobb nálam, akkor az egy húzóerő számomra, hogy min javítsak még.

Melyik tánc a legnehezebb?

A slowfox lábtechnikája eléggé jellegzetes és nehéz. Ha erre ráérez valaki akkor az fantasztikus tud lenni. Úgy érzem, hogy nekem ez az utóbbi egy évben sikerült.

Hogy érzed mit adott hozzá a tánc a személyiségedhez?

Nagyon sok mindent. Kezdve a magabiztossággal. Ha egy szituációban bizonytalannak is érzem magam, ez kívülről nem látszik, mert van egy olyan kiállásom, ami ezt palástolja. Továbbá az emberekkel való viszonyomhoz, a kapcsolataimhoz, az érzelmeimhez is hozzáadott valamit a tánc. Alapjában is egy érzelmes típus vagyok, de a tánc még jobban igényli a kimutatásukat. Életvidámság, jókedv, bár egyébként is vidám szoktam lenni.

Jelenleg a Táncművészeti Főiskolára jársz.

Igen, úgy voltam vele, hogy tovább kell tanulnom. Szükségem volt arra, hogy a tánc mellett más információkat is kapjak.A főiskolán sok olyan tanárral találkozom, akiktől igazán lehet tanulni. Fantasztikus, hogy mennyi tapasztalat van mögöttük, művészemberek, másképp látják a világot és ezzel olyan tudást adnak át nekem, amit máshol nem feltétlenül szerezhetek meg.

Tavaly Junior Prima Primissima díjban részesültél. Mit éreztél mikor megtudtad, hogy te vagy az egyik díjazott? Hozott új lehetőségeket az elismerés?

Nagyon nagy megtiszteltetés volt, hogy én vehettem át a versenytáncosok közül a díjat, 21 éves létemre. Ez mind nekem, mind a Táncsport Szövetségnek egy hatalmas elismerés. Megérte az olykor sok fáradalmas órát és fájdalmat végigszenvedni a siker és az elismerés érdekében. Felemelő érzés volt! Egyelőre új lehetőségeket nem hozott.

Most, hogy van egy kis szabadidőd, hogyan telnek a hétköznapok? Más lett az életed?

Teljesen más, igen. Most kevesebbet edzek effektíve, így az az idő, amit eddig tánccal töltöttem másra irányul, ez konkrétan a tánctanítás. Azért még mindig szoktam edzeni is, annak ellenére, hogy jelenleg nincs táncpárom. Valamint új dolgokba is belefogtam, olyanokba, amikre eddig nem jutott idő. Gondolok itt az autóvezetésre például. Több időm van kapcsolatokat ápolni is. Barátok, család, magánélet. Nem állok le egy pillanatra sem, pörgök, mert már annyira bennem van.

Készítette: Honti Eszter Viktória