Mizantrópia a’la Katona

phoca_thumb_l_4/Ténai Petra írása/

Molière: Mizantróp. Katona József Színház. Embergyűlölet, világból való kitaszítottság és egy férfi neurotikus állapota. Zsámbéki Gábor rendezésében e mellé társul egy nagy adag szembesülés, hogy ez mennyire mai, és mennyire a társadalmunk részévé vált. Emberek az idegösszeomlás szélén, egy rendszer miatt, egy társadalmi rétegződés miatt… csak a valóságban nincs menekvés.

A mű nem feltétlen egy személy köré épül, és nem is egy szemszögből mutat rá a valóságra. Mégis van egy meghatározó alak, a szókimondó Alceste személyében. Ő a kivételes, aki nem áll be a sorba, aki küzd a sorban állók ellen. Róla és közvetlen közelében élőkről szól az előadás már ha nevezhető közvetlen közelségnek Alceste szemszögéből.

phoca_thumb_l_5Alceste örök vágyat érez a szókimondásra, ez hamar bajba is sodorja őt, amikor Oronte az ő hipotetikus „jó” barátja véleményét kéri az általa írt szonettről. Természetesen az igazmondó juhász most sem árnyaltan tárja elé gondolatait, és porig alázza a pökhendi Oronte-ot. Szonettmesterünk nem tűri ezt Alceste-nek, és véleménynyilvánítása miatt be is pereli. Mielőtt még azt gondolnák ez a bonyodalom tetőpontja  csalódást kell okozzak, hiszen a bonyodalom tetőpontja mindig egy nő. Esetünkben Céliméne, Alceste szerelmese, aki az ő teljes ellentéte, hazug, álnok, hűtlen, és mindezt élvezi is. A hölgy társasága, akinek mellesleg Oronte is tagja, mérhetetlenül bosszantja Alcestet. A per, a hazugságok, a halálra ítélt de vak szerelem tönkreteszi Alcestet, és elmenekül, oda ahol már csak emlékei kísértik őt.

.

phoca_thumb_l_18Hogyan jut el egy ember arra a pontra, hogy otthagy mindent ami a világhoz és a civilizációhoz köti? Amikor az Én megszűnik létezni, hiszen elnyomják azt. Szenvedélye amit a dolgok szépítése, és a ranglétrán mások által való felkapaszkodás ellen használ kimúlik. Egyszerűen belefárad. Persze ehhez egy jó adag mártírság is társul ,ami elengedhetetlen jellemvonása a szenvedő, mindenkitől különböző, ámde pozitív főhősöknek.

Elgondolkodtatóan mai, és az egész történet annyira cicomátlan díszletben játszódik, hogy attól ezek az érzések még inkább kihangsúlyozódnak az emberben. A tér teljesen csupasz. Szabad járások, kevés fény, szín. Inkább a tárgyakat használják kellékként. Tükrösszekrény, amin Céliméne képe függ, maximális egocentrikusságra utalva. Céliméne kendője, ami a kísértő végzet jelképe.

A szereplők pedig a rendezéshez,és a dramaturgiához hűen formálják karakterüket. Fekete Ernő Alceste-je pontos, precíz. Végig makacsul ragaszkodik karaktere jellemvonásaihoz, kikezdhetetlen, a világ hősi mártírja marad a kezdőponttól, a végkifejletig. Máté Gábor hihetetlen humorforrás. Érződik a karakterelemzés, utánagondolás játékában. Szonettolvasása feledhetetlen pontja az előadásnak. Teljes realitással mutatja be azokat az „önkiteljesítő” művészeket,akik ezért képesek mások életén átgázolni. Ónodi Eszter igazi nő. Kisugárzása mindenkit bűvkörébe vonz, és mindezt úgy teszi,hogy az ember már-már elfelejti, hogy ő nem a pozitív szereplők táborát erősíti. Fullajtár Andrea pedig egyszerűen felejthetetlen domina, ízig vérig az. Az összes szereplő munkája egytől-egyik kifogástalanul élvezhető.

Érdemes előadás ez, hiszen amikor a függöny legördül, gondolataink cikázni kezdenek. Gondolkozunk azon, hogy körülöttünk is ez történik. Behódolunk valaminek, valakinek. Szépítünk. Hazudunk. Tűrünk. Jól van ez így? A válasz pedig maga a tartalom, amit haza viszünk magunkkal, és ezért már megérte.

Ténai Petra

Fotók: Szilágyi Lenke

Forrás: www.katonajozsefszinhaz.huphoca_thumb_l_7

phoca_thumb_l_19