MOME generáció az emberi méltóságért

.

/Danszki Fruzsina írása/

XY – Emberi méltóság és a MOME generáció címmel kiállítás nyílt a budapesti Ludwig Múzeumban, abban a teremben, ahol pár héttel ezelőtt még Robert Mapplethorpe világhírű fotói lógtak. A tárlat 2012. október 19-től 2012. november 4-ig megtekinthető, kihagyni semmiképp sem érdemes, hiszen az emberi méltóság téma örök.

.

.

A csütörtöki megnyitót Jelenits István szerzetes-tanár egy viccel indította:

“Az oroszlán elől menekül két nagy vadász, Arisztid és Tasziló. Előbbi felmászik egy nagy fára, utóbbi a fa széles törzsét kerülgetve kezd körbe-körbe futni, a fenevad meg a nyomában. Tasziló egyszer csak megáll, liheg, pihen. Arisztid rákiált a fa tetejéről:

–          Ne állj meg, hát megesz az oroszlán!

–          Ugyan! Még van egy kör előnyöm.”

Nagy nevetések helyett a viccet kollektív keserédes befelé fordulás követte, mert ha Jelenits István nemmagyarázza meg mondanivalóját, akkor is megérzi a termeket betöltő közönség, hogy ez az előny a mi méltóságunk, kiváltságunk a többi élővel szemben. Mert ha az oroszlán szét is tép bennünket, mi akkor is a nevén tudjuk nevezni őt, a világot.

A kiállításon megjelenített portrék, installációk azokat az embereket ábrázolták, akik kicsit veszítettek ebből az egy kör előnyből, betegségük, életkoruk, vagy a társadalmi diszkrimináció következtében. Ennek megfelelően a művészek tökéletes minőségben vonultatták fel az összes, hátrányossá témában népszerű társadalmi csoportot: az autistákat, a reménytelenedő idősöket, a mindig jókedvű romákat, a hajléktalanokat, az örökké szerelmes homoszexuálisokat és az osztályok első padjaiban ülő „lúzereit”. Természetesen, az ő nyerési esélyeik az élettel szemben mindig is kisebbek voltak a miénknél, de sorsukat annyi, meg annyi könyv, film, festmény, fotó feldolgozta már, hogy nehéz róluk még egy kicsit újabbat, szívszorítóbbat felmutatni.

Az alternatívabb, személyesebb alkotások ebből a szempontból többet adtak, továbbgondolásra inspiráltak.Nem lehetett vállvonogatva elsétálni például Balogh Balázs Arzén c. videó installációja mellett, melyben egy fiatal lány öklendezve próbál menekülni a fulladástól. Érdemes kevés időt eltölteni a munka közelében, mert rövid úton felébreszti az ember összes szorongását és múlni- nem-akaró szorítást plántál a mellkasba. Másik hasonlóan megragadó élmény Szent-Iványi Réka fotósorozata, abból is különösen egy szobabelsőt ábrázoló kép: egy nagy ágy alatt, észrevétlenül, begurítva hever a Nő, mint egy megkopott, régi Barbie-baba. Bognár Benedek Execution of a moment fotói is erősen hatottak rám. A képeken különböző családi ünnepek kimerevedett pillanatai: a felnőttek előre szegezett fényképezőgépeiken keresztül merednek gyermekeikre, akik villanássá válva tűnnek el a vakuk kereszttüzében. A digitális eszközök megjelenésével ez a családkép egészen ismerősnek tűnik számunkra, sa képek után felmerül a kérdés: vajon valóban boldog-e így a Boldog Karácsony?

 Az általam kiemelt alkotások mellett bizonyára sokan üres tekintettel sétálnak majd el, hogy ezt követően egy másik mellett órákat ácsoroghassanak, de egy kiállítás ettől szép! Mindenki rátalálhat valamire, ami megdobbantja szívét, visszaköszön álmaiban és segít feldolgozni a társadalom defektjeit. Ajánlom hát a MOME generáció megismerését fiatalnak, idősnek egyaránt, mert a termeken végigsétálva olyan művészek munkáival találkozhatunk, akik kicsivel több előnyt kaptak az élettől világuk megfogalmazására, s ezt az előnyt alkotásba fordították. Mindnyájunk nagy örömére.

Danszki Fruzsina

Fotók: Bohus Márton