MondoCon – varázsvilág a Hungexpón

/Tirpák Barbara beszámolója/

Április 14-15. között került megrendezésre a tavaszi MondoCon a Hungexpo területén. Több száz jelmezbe bújt érdeklődő, anime és manga rajongó jelent meg az eseményen, de akadtak olyanok is, akik egyszerűen csak annyira szeretik ennek a minden évben megrendezésre kerülő programnak a hangulatát, hogy semmiképpen sem akarták kihagyni.

Manapság egyre jobban elterjedtek a világban a Japánból származó rajzfilmek, képregények, filmek és zenék, nem meglepő hát, hogy már Magyarországon is elég nagy közönsége van ennek. A MondoCon lehetőséget nyújt a japán kultúra kedvelőinek szenvedélyük kibontakoztatására, és arra, hogy megismerhessenek hasonló érdeklődésű embereket.

Egy kis történelem: Az anime műfaja a mangához képes kicsivel később, a második világháború környékén alakult ki, s azóta mondhatni világméretűvé nőtte ki magát. A jellegzetes rajzstílusáról ismert manga műfaja ötvözi a hagyományos japán tekercsekre rajzolt kompozíciók, és az amerikai képregények rajzolási stílusát, s a japán animátorok ezt a stílust vitték át animációs filmjeikbe. Ha animékre, vagy mangákra gondolunk, rögtön eszünkbe jutnak a nagy szemek is, mely abból származtatható, hogy a műfaj kialakulásakor a női karaktereket az akkori amerikai nőideál alapján rajzolták meg. A műfaj atyjának egyébként Oszamu Tedzuka tekinthető.  (Forrás: Wikipédia)

Nos, ahogy már említettem, a japán rajzfilmek világa egyre szélesebb körben terjed, s egyre több ember válik a műfaj szerelmesévé, ezért kerülnek megrendezésre olyan programok, amelyek kifejezetten ezzel a műfajjal foglalkoznak. Ilyen rendezvény a MondoCon is, mely idén sem okozott csalódást a látogatóknak, színesebbnél színesebb programokkal várta vendégeit. Bemutatók, előadások, vetítések, versenyek, játékok, karaoke, táncpad és rengeteg egyéb szórakoztató elfoglaltságot találhatott minden érdeklődő. De nem csak játékos programok voltak, hanem érdekes előadások is elhangzottak. Aki szerette volna, lerajzoltathatta magát manga-figuraként, s a sok izgalomtól kifáradt és megéhezett rajongó pedig megpihenhetett a sushi bárban. Egy szó mint száz, élményekben és programokban nem volt hiány!

Ha ez még nem derült ki eddig, akkor most mindenképpen kiemelném, hogy a látogatók elég nagy százaléka szeret beöltözni. De nem ám akárminek, és nem ám akárhogyan! A Hungexpo területén ilyenkor szebbnél szebb anime karakterek sétálnak velünk szembe. Azaz szebbnél szebb jelmezek, melyekből pillanatok alatt leszűrhetjük, hogy a viselője nem kevés energiát fektethetett az elkészítésébe. Természetesen vannak olyanok is, akik nem bújnak jelmezbe, hanem saját öltözékükben élvezik a programokat.

Ne felejtkezzünk el azonban a jellegzetes „Free hug!” táblákat szorongató résztvevőkről sem, akik valóban be is váltják a táblájukra írt „Ingyen ölelést”. Bár a kérdésemre, miszerint honnan ered ez a hagyomány, a legtöbben nem tudtak válaszolni, annyit azért kiderítettem, hogy csupán néhány éve alakult ki ez a szokás, és valószínűleg egy barátkozni kívánó fiatal indította el. Akárhogyan is, ez azóta hagyománnyá nőtte ki magát, és sok barátság alapjául szolgált az elmúlt időkben.

Azonban nem csak „Free hug!” táblás embereket sikerült elkapnom, egy-egy különösen érdekes, vagy szép jelmez gazdája is szívesen nyilatkozott a Kultúrprojektnek arról, hogyan is kerültek közel a műfajhoz.

Az első anime, amit néztem az a Sailor Moon volt, ami annyira megtetszett, hogy utána maga a műfaj is elkezdett érdekelni. Ezt követően jött be Magyarországra az A+, ami sugározott ilyen rajzfilmeket, úgyhogy ott tudtam őket követni. Ekkor körülbelül  11 éves voltam, és azóta sem szerettem ki belőle, úgyhogy már durván 8-9 éve része az életemnek. Erre a rendezvényre is évek óta járok, így mostanra már nem is annyira a programok vonzanak, hanem inkább a hangulat. Emiatt az elmúlt két évben már inkább kisegítőként vagyok itt, semmint résztvevőként.”  – mondta el egy fiatal lány, aki a Panty & Stocking with Garterbelt című, 13 részes anime karakterei közül választotta jelmezét.

 A következő jelmez, ami megragadta a figyelmemet egy olyan rajzfilm karaktere volt, mely többek körében is nagy népszerűségnek örvendett a rendezvényen. A Kuroshitsuji egy 2008-2009-es anime, a cím fordítása Sötét Inas. Az interjúalanyom ezúttal is egy fiatal lány volt, aki a már említett animéből Ciel karakterét öltötte magára.

Nekem ez az anime az egyik kedvencem, olvasom a mangát, nézem a rajzfilmet, minden létező ehhez kapcsolatos információt nyomon követek. De nézek más animéket is, abszolút otaku fanatikus vagyok. Amit tudok, ha időm engedi, igyekszem megnézni. Általában interneten, online tudom őket követni, itt eredeti nyelven, feliratozva megtalálhatóak. Az Animaxon is lehet őket nézni, csak ott nem mindig megy olyan, ami érdekel. Egyébként az első anime, amit láttam körülbelül 12 éves koromban az a Sámán király volt, onnantól kezdve beleszerettem a műfajba. A Conra pedig körülbelül négy éve járok.

 Én úgy látom, hogy azért nem csak anime rajongók fordulnak meg ezen a rendezvényen. Van ennek valamilyen más üzenete is?

Én úgy gondolom, hogy nagyon fontos a társaság. Rengetegen jönnek, és ez az egész olyan, mint egy nagy család, ahol mindenki szeret mindenkit, és tulajdonképpen semmi sem ciki. Mindenki segítőkész, és szeretettel fogad. Én ennek nagyon örülök, mert valljuk be őszintén, a külső környezetben ezt nem nagyon találjuk meg, annyira mások már az emberek ebben a rohanó világban. Itt egy teljesen más közeg veszi körül az embert, olyan ahol igazán jól érezheted magad. „

A jelmezt viselő emberek között voltak olyan bátor jelentkezők is, akik nem csupán a színpad előtt, de a színpadon is megmutatták magukat. A Cosplay verseny résztvevői közül egy olyan párossal beszélgettem, akik szintén a Kuroshitsuji animéből választották jelmezeiket.

Tavaly óta Cosplayelünk, és most versenyzünk először, nekünk nagyon megtetszett ez az egész. A ruhakészítés kicsit hosszabb folyamat volt, mert a jelmezeink házi készítésűek, de abszolút megérte a befektetett energia, hiszen nagyon jól szórakoztunk a színpadon. Itt nem a helyezés a lényeg, hanem az, hogy eljöttünk, megcsináltuk, előadtunk és jól éreztük magunkat. Egyébként, ha körbe nézel, láthatod, hogy mennyi profi jelmez van, nehéz is egymással versenybe szállni. De mint mondtam, nem is a versengés a lényeg. Mi például a korábbi években nem is öltöztünk be, pedig már elég régóta járunk ide – egyikünk esetében már 2004 óta, igaz kisebb nagyobb megszakításokkal. Az animék iránti rajongásunk a Sailor Moon, és a Dragon Ball rajzfilmekkel közdődött, a többi pedig sorra követte egymást. Vannak kedvenceink, például amiből beöltöztünk, a Kuroshitsuji, Naruto, Bleach, vagy például a Highschool of the Dead, ez egy zombis történet.

Ami engem különösen érdekelne, az ezeknek az animéknek a szinkronizálása. Ti mit gondoltok, lehet őket igazán jól szinkronizálni, vagy annyira sajátos a műfaj, hogy leginkább a japán nyelv illik hozzá?

Mi úgy gondoljuk, hogy a magyar szinkron azért világviszonylatban is elég jó. De tény, hogy a hangulatát az egésznek leginkább az eredeti szinkron tudja visszaadni. Viszont ha jól összeválogatják a hangokat, és tényleg odafigyelnek rá, akkor azért a magyar szinkron elég igényes tud lenni. Szerintem például a Bleach magyar hangjai nagyon jók, tényleg bele tudják magukat élni a színészek a történetbe. Mi egyébként mind a ketten japán szakos egyetemisták vagyunk, ezért mi leginkább japán nyelven nézzük, hiszen ezzel tanulunk is.”

Miután jó néhány résztvevővel sikerült beszélgetnem, természetesen én is ellátogattam a különböző termekbe. Végignéztem a karaoke versenyt, voltam a táncteremben, és meglestem azt is, hogyan készülnek az anime portrék a résztvevőkről.

Összefoglalásként annyit mondhatok, hogy egy rendkívül szórakoztató rendezvényen vehettem részt. Nagyon kedves emberekkel beszélgethettem, és részese lehettem valami igazán különlegesnek. Részese egy olyan közösségnek, ahol mindenki elfogadja a másikat, és ahol nagyon erősen jelen van a szeretet. Hiszen itt mindenkiben van legalább egy közös pont, ami nem más, mint a japán kultúra vagy annak egy része iránti rajongás. És meg sem gondolná az ember, hogy ez a közös pont mennyire erős összetartó erő. Pedig így van. És ez bárki számára egyértelművé válik, aki ellátogat a MondoConra.

Tirpák Barbara

[kaltura-widget uiconfid=”7853801″ entryid=”1_lknm0gnn” width=”400″ height=”285″ addpermission=”” editpermission=”” /]