Mozarthaus

/Molnár Noémi és Tirpák Barbara a bécsi Mozarthaus-ban szerzett információkat foglalták össze egy mesés történetté/

Wolfgang Amadeus Mozart mindössze 35 évet élt. Ez alatt a kevés idő alatt azonban olyan kalandos és tartalmas életet tudhatott magáénak, mint sokan mások 80 év alatt sem. Csodálatos munkásságának és Bécsben töltött éveinek állít emléket a bécsi Mozarthaus. Nevéhez hűen nem egy újabb múzeumról van szó. Ez az épület az, ahol Mozart a legtöbb időt töltötte Bécsben, itt írta meg többek között a Figaro házasságát, és itt lett felkapott, gazdag emberből elhagyott, szegény művész.

A Compress-nek hála alkalmunk nyílt interjút készíteni a Mozarthaus kurátorával, Dr. Gernot Friedellel. Az interjúból azonban egy izgalmas mese kerekedett ki…

.

Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy ifjú zenevirtuóz, aki Mozart néven igyekezett meghódítani a világot. Hódító körútján egy napon a gyönyörű Bécsbe ért, és annyira megfogta a város szépsége, hogy hosszú évekig el sem mozdult onnan. Befészkelte magát egy bájos házba a Domgassén, majd kezdetét vette élete legmeghatározóbb szakasza. Mozart, míg itt élt, igencsak jó helyzetben volt a zongorista hölgyeknél. Talán ez inspirálta újabb és újabb művek megalkotására. Sorra születtek a kvartettek, melyeket elő tudtak adni otthon, házi zene keretein belül. Mozart kézzelfogható és játszható zenét írt, melyet a közönség is rajongással vett körbe.

.

Egy napon egy bizonyos Trattner úr elhatározta, hogy előadásra hívja az előkelőségeket pompás hangversenytermébe. Mozart itt adta elő három zongorahangversenyét, a közönség pedig örömmel hallgatta a csodás zenét, majd meg is vette azt. A lelkes vásárlók között voltak magyar főurak is, akik nagy pénzeket áldoztak Mozart tehetségére. Az ifjú művész úszott a boldogságban és természetesen a pénzben, hiszen 176 főúr támogatását élvezte immár. Örömét meg is osztotta édesapjával levélben, és megírta, kik azok, akik pénzükkel hozzájárulnak munkásságához. A vagyon azonban amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is úszott. Mit lehet tenni, Mozart nem tudott ellenállni a szerencsejátéknak.

Az egyszer fenn, egyszer lenn hullámvasúton utazgatva, az ifjonc Amadeus elvállalt egy megrendelést, mely igencsak különleges volt. Egy orosz főúr felesége egy opera megkomponálására kérte fel, mégpedig olasz stílusban. Így született meg a Figaro házassága, az első olyan opera, amely már nem a régi, klasszikus stílusban íródott. Már nem istenek, félistenek és halandók alkották a szereplőket, hanem főurak. Mozart egy ügyes fordulattal jelen időbe tette a művet, és úgy ábrázolta benne a főurakat, amilyenek valóban voltak: férfiak, akik állandóan a személyzet után kajtatnak, és minden vágyuk boldoggá tenni a szép lányokat. A Figaro házassága azt mutatta, hogy ők is csak emberek voltak, és néha halandó módjára viselkedtek. Szegény Mozart azonban ezzel hatalmas botrányt kavart. A főurak azonnal elfordultak tőle, véget ért a pénzáldás és a további szponzorálás is.

Mozart azt remélte, a balhé lassan lecsitul, így négy évvel később szubszkripciót indított. A régi 176 aláírásból azonban csupán egyetlen egy maradt: van Suitené…

Bár Mozart magára maradt, a hölgyek a hallgatóságból sosem hagyták el, nekik tetszett a Figaro házassága-féle forradalmi magaviselet. A zenéjével Mozart, aki nem volt külsőleg vonzó, nem volt se nagy, se különösebben szép, mindenkit megfogott. Amikor valaki belépett a terembe a hölgyek közül, akkor ő hajlandó volt arra, hogy a zenéjével ábrázolja. Egy képet festett arról, aki megjelent, és az illető tudta, hogy róla van szó.

Tíz Bécsben eltöltött éve alatt Mozart hallgatónőit is boldoggá tette. Mind-mind azt mondták, ez volt életük legfontosabb szakasza, mert Mozarttól tudtak tanulni. Az már más kérdés, hogy nem csupán zongorázni tanította őket a mester… Legszebb, legerőteljesebb és legcsodálatosabb zenedarabjait mindig nőkre élezte ki. Minden nagy szerelmének köze volt a zenéhez, így Aloysia Webernek is, aki a felesége testvére volt. Ha azonban elkezdenénk sajnálni a feleséget, ne tegyük. A hölgy is csalfácska volt, ráadásul ezt nem is titkolta férjura elől.

Egy azonban biztos: Mozart élete legmeghatározóbb szakaszát Bécsben élte meg: csodálatos művek, szerelmek és gyermekek születésének emlékét is őrzi az a bizonyos ház a Domgassén. És az épület mesél, szintről szintre sétálva újabb és újabb titkokba avat be, miközben abban a csodás érzésben fürödhetünk, hogy e falak között élt Wolfgang Amadeus Mozart.

A Mozarthaus megvalósítása háromnegyed éves előmunkálatok után kezdődött el. A ház, mely naponta 1200 kíváncsi látogató előtt nyitja ki kapuit, a város felajánlásaiból született meg. Bár mérete szempontjából viszonylag kis múzeumról van szó, mégis, hihetetlen mértékű érdeklődőt vonz, a legtöbb persze külföldi. Ez nem csupán magyar turistákat jelent, de még a távoli Japánból is érkeznek látogatók, hogy megcsodálhassák a híres Wolfgang Amadeus Mozart életének egy jelentős szeletét. Maga a kiállítás alapvetően az aláíróív-történetre helyezi a hangsúlyt, de a Dr. Gernot Friedellel eltöltött óra után valahogy életre kelt az épület: láttuk a mesét magunk előtt. Lelki szemeink előtt Mozart ott ült zongorájánál, és épp egy hölgy kecses mozdulatait változtatta dallammá…

Köszönettel tartozunk a Compress-nek a lehetőségért, Dr. Gernot Friedelnek a felejthetetlen beszélgetésért, és Buda Györgynek a tolmácsolásért!

Molnár Noémi és Tirpák Barbara