851x315-kope-onarckep-

Művészet vagy művészi fotómanipuláció?

Kovács Péter, alias KoPé, a tehetséges reklám-grafikus mesterien képes felkavarni az állóvizet. Budapest valósággal megbolondul a kezei között, a jellegzetes objektumok a fantázia csapdájába esnek, fővárosunk pedig egy sci-fi helyszínévé alakul. Mi történik, ha egy kreatív fotós képzelete szárnyra kap? Unalmas pesti panoráma helyett UFO-k, zombik, és cápák kacsintanak ki ránk a képekről. Íme, egy Alternative Budapest.

A régebbi képeidet nézve egy teljesen más koncepciót vélek felfedezni. Mi volt akkoriban a fotóid célja, és hogy jött az ötlet, hogy kiépítesz magad köré egy Alternatív Budapestet?

Mindig is az volt a koncepció, hogy nincs koncepció! Nem tudom, hogy ki mit lát/gondol bele a képekbe, én leginkább csak gyakorlásnak, kísérletezgetésnek, és szórakozásnak érzem, amit csinálok. Azt szeretném, hogy ezek a képek ne csak egyszerű fotók legyenek, hisz azokból már sok készült. Igazából minden úgy kezdődött, hogy 1-2 évvel ezelőtt regisztráltam az Instagram fényképmegosztó oldalra, ahol egyből feltűnt, hogy a felhasználók – legalábbis az ismerőseim nagy része- rengeteg egyforma fotót töltenek fel különböző épületekről, nevezetességekről, utcákról, ételekről. Én is szerettem volna megosztani azt, hogy merre járok, mit csinálok, de valahogy rögtön az elején éreztem,hogy annál azért én többet tudok, hogy elkészítsem az X. képet az Erzsébet hídról, így továbbfejlesztettem az alkotásokat. Persze a manipulált fotók kivitelezése kicsit tovább tart, mint egy kattintás.

00Valóban egyszerű manipulációról van szó, vagy nevezhetjük ezt művészetnek?

Nekem egyszerűen csak öncélú szórakozás ez a sorozat, ennek ellenére fotómanipulációnak hívom. Persze akadnak olyanok, akik magasabb szintre emelik a képeimet, vagy belelátnak mélyebb tartalmakat is, amikre én legelőször nem is gondoltam. Volt, aki egy-két fotót társadalomkritikaként értelmezett. Így ezek alapján akár művészetnek is hívhatjuk, azt, amit csinálok, hisz mindenkinek mást jelentenek az alkotásaim. Jártam olyan kiállításon pár éve, ahol egy begipszelt kutyaszar volt a kiállítási tárgy. Őszinte leszek, nekem ez csak az volt, amit ott láttam a maga valójában, akár 60 éves elismert alkotó csinálta azt, akár egy 33 éves fiatal. Azonban lehet, hogy másnak ez a művészet, szerintem ez meglehetősen szubjektív.

A laikusoknak elmesélnéd, hogy születnek az alkotásaid, a kitalálástól, a finomításokig?

Nem tervezgetek, egyszerűen csak sokat sétálok, reggelente minden nap tömegközlekedéssel utazom, ugyanazt a tájat látom, így beugranak képek, lények, filmrészletek. Amik szembe jönnek velem, azokat gyorsan lefotózom, lehetőleg kicsit megbillentve, bemozdítva, hogy spontánnak tűnjön a kép, aztán otthon egy képszerkesztővel megpróbálom megvalósítani azt, amit elképzeltem. Ezután megfelelő fotórészletet keresgélek, ha megtaláltam, áthelyezem azt a városrészletről készült fotómra, majd finomítom a széleit, a színét állítom, végül pedig ráteszek egy olyan instagramos effektet, amitől végül olyan lesz a kép, mintha tényleg “egyben” lenne. Ennyi a trükk.

Azt mondod, hogy ez pusztán öncélú szórakoztatás, ami egyben másokat is képes szórakoztatni. Mégis mi motivál, mit szeretnél elérni a képeiddel? Fel szeretnéd hívni az emberek figyelmét valamire, meghökkenteni, vagy egyszerűen csak kitűnni a tömegből?

Ehhez kapcsolódóan egy korábbi, rólam szóló cikkből szeretnék kiragadni egy mondatot: “A kollekció hűen erősíti azt a filozófiát, hogy nincs unalmas hely, sem pillanat, ha az ember veszi a fáradtságot, hogy elengedje néha kicsit a fantáziáját (már ha van neki).”Nem akarok senkire se hatni, nincs konkrét célom, de ha kiváltok a kattintgatással valamit az emberekből, az szuper érzés. Bár ki merem mondani, hogy ha nem lennének ennyire sikeresek ezek a fotók, akkor is készítenék ilyeneket – bár lehet, hogy ritkábban. A későbbiekben még egyéb ötleteimmel is szeretnék foglalkozni, de ha most ez ennyire népszerű, akkor csinálom még egy ideig ezt, és kevesebbet foglalkozom a többivel.

381750_331157693658565_277781762_nHa ki kellene emelned egy alternatív alkotásod, akkor melyiket választanád, és miért?

A kedvenc képem a repülő DeLorean a Nyugatinál, mivel imádom a „Vissza a jövőbe” sorozatot. Emellett szeretem még a kiapadt Dunát, amivel majdnem egy hétig dolgoztam, finomítottam. A cápás kép pedig azért áll közel a szívemhez, mert az volt az első manipulált fotóm, amit nemrég a kiállításom miatt újra elkészítettem, ezúttal szép nagyban, aminek köszönhetően erősödött a hatás is. A kedvencek mellett a leghíresebb képem a Beatles-es fotó, tehát a közönség ezt szereti a legjobban.

Fotóidat nézve szavak jutnak eszembe: meghökkentés, sci-fi, izgalom, egyediség, irónia, fantázia, kreativitás. Hiszel a földöntúli, misztikus világ létezésében?

Nem hiszek semmiben, csak azt tudom, hogy most vagyok itt a Földön, most élek,aztán majd nem leszek, és nem marad más utánam, csak az, amit most csinálok, ha valami maradandót alkotok.  Ha viszont filmet nézek, abba bele tudom élni magam teljesen. Képes vagyok órákig vasemberként létezni, vagy álmomban futni az alien-ek elől. Amióta láttam az év legjobb sci-fi filmjét, a Gravitációt, azóta viszont nem akarok űrhajós lenni, aminek örülök is, meg nem is. A legbiztonságosabb mégis csak a Földön, annak ellenére, hogy itt is van mitől parázni.

Az idei ARC-kiállításon két képedet is megcsodálhatták az arra járók, milyenek voltak a visszajelzések szakmai téren, és a közönség részéről? Összességében milyen észrevételeket kapsz?

Van néhány grafikus ismerősöm és barátom, akiknek mindig számít a véleménye. A többi szakmabelit vagy egyáltalán nem ismerem, vagy ismerem, de nem beszélünk sűrűn, és így nem tudom, mit gondolnak a Budapest Alternative sorozatról. A facebook oldalamon és a cikkekben – nagy örömömre – leginkább csak pozitív véleményeket kapok. Néha becsúszik ugyan egy-két negatív hozzászólás is, de szerencsére nem jellemző. Egyébként az építő jellegű kritikát mindenképp szívesen fogadom, főként, ha szakmabelitől érkezik.

02Kritikai elemként jelenik meg, hogy olykor a bravúros ötleteidet kicsit beárnyékolja az “elnagyolt kivitelezés”. Erről mi a véleményed?

Mindegyik képen tudnék még dolgozni akármeddig, de egy idő után megunom, és a következő ötletemmel akarok foglalkozni. Mivel ezek a képek leginkább a saját szórakoztatásomra készülnek, kevésbé érdekel, hogy valakinek tetszik- e vagy sem. Persze jól esik, ha igen.  Az első Budapest Alternative kiállításomon megtekinthető néhány újra elkészített kép, és olyan is látható, ami még eddig sehol. Lehet, hogy azok nincsenek ebben az árnyékban… 🙂

01Hova tovább? Mik a későbbi céljaid? Elképzelhető, hogy esetleg más városokat is megszállnak majd az ufók, netalántán külföld felé is kikacsintasz?

Az első kiállításom december 4-ig lesz megtekinthető az Abszolút Galériában, majd decemberben nyílik egy újabb tárlat a képeimből a Duna Plázában, ahol még nagyobb méretben lesznek láthatóak az alkotások, januárban pedig a Westend irodaházak auláiban folytatódik a sorozat. Persze mindenhova viszek újabb őrületet. Vidéki városokkal való játékról is szó esett már, sőt külföldi képeken is gondolkodom, bár az időm véges. Egyébként egy kis titkot elárulok, ugyanis pont ma ötleteltem a Budapest Alternative-on belül egy pár fotóból álló összeállításon, amiben mindenképp felfedezhető lesz valamiféle koncepció. Talán decemberben lesz is időm elkészíteni azokat, de ez egyelőre a jövő zenéje.


Szabó Diána

További információk: https://www.facebook.com/BudapestAlternative