Néma gyerek- zenés versfelolvasás a Katonában

cimlapifelolv/Zeke Lilla írása/

„A kagylót felnyitják, a csigát megsebzik, szemcsét helyeznek nyálkás anyagába, s visszadobják a tengerbe. A sértett állat kínjában alkotni kezd: gyöngyöt alkot. Ez a japán gyöngy. A legtöbb művész is ilyen sértett állat. Idegen anyag hull lelkébe, mesterséges izgatásra kezd alkotni. Amit így teremt, anyagra és szerkezetre egészen olyan, mint az igazi. Csak eredete más. Igazgyöngyöt önmagából, mesterséges beavatkozás nélkül csak a kivételes és választott példány tud kitermelni. Ez a legritkább, legértékesebb tünemény. De a különbséget csak a szakember érzékeli.” (Márai Sándor)

2013. januárban kezdődik a Katona Színház irodalmi programsorozata, amelyre várják az irodalomszerető és – értő közönséget. Az első alkalommal január 15—én rendezték meg a zenés felolvasóestet, a Néma gyerek című sorozat keretében – melyet idén Katalizátor- díjra jelöltek- a Katona Színház alagsorában. Fiatal és elismert költők, írók műveit hallhattuk, témához és hangulathoz illő zenei aláfestéssel, amelyet Sirokai Mátyás biztosított ütőhangszeren. Az est meghívottai voltak: Térey János, költő, író, drámaíró, műfordító; Finy Petra író, költő; és Pion István költő, újságíró. Az estek főszervezője a Libri Kiadó, a JAK, vagyis a József Attila Irodalmi Kör, és a Katona Színház ajándékboltja. A felolvasóesteken ingyenes a részvétel, a http://katonajozsefszinhaz.hu –n és az esemény facebook oldalán tájékozódhatunk a további rendezvények időpontjairól.

nemagyerekAz első alkalom annyi vendéget vonzott, hogy szűkösnek bizonyult a színház külön terme. A JAK elnökének megnyitója után Térey János kezdte a felolvasást, aki számos irodalmi és művészeti díjat tudhat magáénak. Például a Füst Milán-díj (2002), Színikritikusok díja (2005, 2006), A Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje (2006); A Magyar Köztársaság Babérkoszorúja-díj (2010), Szabó Magda és Szobotka Tibor emlékére-díj (2012); csak hogy egy párat említsek a huszonkét kitüntetésből, amelyekkel az író büszkélkedhet. Amit még érdemes tudni róla, hogy ő volt a Cosmopolitan magazin olvasószerkesztője 1997 és 1998-ban. Emellett hét színházi bemutatója volt saját írású drámáiból, amelyeket a Katona Színház, a Radnóti és a Krétakör vittek színre.

Másodjára Finy Petra lépett színpadra, aki kilenc sikeres gyerekkönyv szerzője, és nemrég jelent meg legújabb, felnőtteknek szóló kötete Madárasszony címmel. Az írónő munkáiról többet megtudhatunk a saját blogjából: http://finypetra.blogspot.hu/

Végül Pion István műveit hallhattuk, aki az Országos Slam Poetry Bajnokság bronzérmese. (A Slam Poetry egy olyan műfaj, rendezvény, amelyen a költők, néha önjelölt költők olvassák fel verseiket, és a közönség, vagy a kollégák értékelik a többieket, általában tízfokozatú skála segítségével.) Pion Istvánnak a Helikon Kiadó gondozásában a költészet napjára várható legújabb kötetének megjelenése Atlasz bírja címmel. A címadó verset hallhattuk a felolvasó esten is. Még több információ a http://pionistvan.wordpress.com/ oldalon.

Azért választottam a Márai idézetet az írás mottójának, mert úgy érzem, ez jól tükrözi a kortárs művészet lényegét. Igazán megtisztelő volt napjaink költőitől hallani a saját verseiket, és találkozni ezekkel az emberekkel, akik komoly megmérettetéseket, sikereket tudhatnak maguk mögött. De mégis üresen távoztam, mert úgy éreztem, nem kaptam semmit. Sok vers politikai töltetű volt, de a húsz évvel ezelőtti rendszert bírálta. Sok vers lelki tartalmú volt, de a sértettséget, elhagyatottságot és az elkeseredést szólaltatta meg. És én is elkeseredtem, amiért ilyen érdekes emberek nem mutatták meg azt az oldalukat, ami felemel, gyönyörködtet, és kilép a mindennapokból. Egy művész- legyen az író, költő, festő, bármi- felelősséget vállal azokért, akiknek megmutatja a műveit. Ha az általa alkotott világ ad, nem pedig elvesz; ha előre mutató gondolatokkal fűszerezi a mondanivalóját, nem a múlton kesereg; ha utat mutat a jobb lét felé, nem csak a megkeseredést mutatja be, akkor általa jobb lesz a világ. Mert ha a hallgató vagy szemlélő elgondolkodik, fellélegzik, jobb akar lenni, akkor ennek a szikráját kiviszi a színház alagsorából, és ad belőle a családjának, barátainak, az eladónak a boltban, vagy a munkatársainak. Hiszek a jobb világban, a jó emberekben, és hiszem, hogy a művészeknek dolguk van a világon: utat mutathatnak a teljesebb lét, az elfogadás, és az élettel való sikeres megküzdés felé.

Zeke Lilla