„A lelked a dallam, a tested a ritmus, az elme az rím, ez zenebuddhizmus.”

198199_439943029403156_337492476_n/Zsupos Dóra írása a Nemzeti Színkottás Zenekarról és többről…/

Gyerekkoromban azt hittem különcnek, másnak lenni szégyen. Mindent megtettem azért, hogy beilleszkedjek embertársaim közé, átlagos fiatal legyek, aki eltűnik, beleolvad a tömegbe. „Normális”. De mit is jelent ez a szó? Normális csak valamihez viszonyítva lehet egy ember. Felnőttként lekopik rólunk a gyermek-máz s megtanuljuk, az a teljesen normális, hogy nem születünk egyformának: férfi, nő, önzetlen, zsugori, perverz, heteró- és homoszexuális, esetleg fogyatékkal élő.

A másság szó hazánkban még mindig pejoratív jelentéstartalommal bír. Az én értelmező kéziszótáramban azonban a másság olyan tulajdonságok összességét jelöli, mint például a jellegzetes, a páratlan vagy a különleges.

Páfkovics György a másság minden létező pozitív jelzőjét magában hordozza. A fiatal fiút akár egy lapon említhetnénk Mága Zoltánnal, lehetne a 100 Tagú Cigányzenekar legifjabb prímása, vagy tehetségkutató versenyek újabb roma származású felfedezettje. Ezzel szemben a sors furcsa fintorának köszönhetően Gyuri a Nemzeti Színkottás Zenekar oszlopos tagja. A NESZ olyan zenekedvelő értelmileg sérült fiatalokból és segítőikből áll, akik megmutatják, hogy a fogyatékosság erénnyé is kovácsolható, és nincsenek leküzdhetetlen akadályok.

481444_439944222736370_349274323_nAz első zeneterápiás módszert Carl Orff fejlesztette ki, aki ütős hangszereket adott sérült gyerekek kezébe, mellyel csökkentette mozgásügyetlenségüket, és javította beszédképességüket.

A modern technika fejlődésének köszönhető, hogy a Zenekar tagjai 2002. óta holland módszer alapján, úgynevezett színkották segítségével tanulnak. A leegyszerűsített hagyományos kották olvasása nem igényel komplex gondolkodásmódot, a hangokat különböző színek jelölik, melyek váltakozva ismétlődnek a hangszereken.

Mondják a zene gyógyír a lélek bajára, a fogyatékkal élő emberek közössége pedig kapukat nyit egy őszinte világba.

.

A NESZ először 2010-ben ölelt kebleire, szerelem volt ez első látásra, hallásra. Az 55 főből álló együttes ritmusszekciójában kaptam helyet egyetlen árva rumbatökkel kezemben, azonban hamarosan kiderült: zenei analfabéta vagyok, abszolút bothallással.

Az egyszerű akkordok eljátszásától az egész estés koncertekig hosszú és rögös út vezetett. Az idén tíz éves fennállását ünnepelő NESZ repertoárjában a klasszikusok mellett fellelhetőek populáris, közkedvelt nóták is, a koncerteket pedig vendégművészek előadásai gazdagítják. 2009-ben először kísérte szaxofonján a Zenekart St. Martin, aki azóta is időről-időre színpadra áll a színkottásokkal.

Az elmúlt években Gyurihoz hasonló ’láthatatlan’ tehetségek százaival találkoztam különböző kulturális- és művészeti rendezvények fellépőiként. Ezek a sérült fiatalok elzárva élnek a társadalomtól. Emberi természetünk határai, az ismeretlennel szembeni előítéleteink vaskos falakat emelnek köréjük. Bob Dylan azt mondta egy dal még senkit sem térített meg. „A dal véleménynyilvánítás, mely elhatárol bennünket és a közösséget a világ gonoszságától.”

Zsupos Dóra

Fotók: Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület

(A cím idézet az AKPH zenekartól)