Ötéves jegyesség

.

/Honti Eszter Viktória írása/

Már jó néhány hónapja vártam ezt a filmet, hiszen nagyon aranyos trailere volt, de csak most sikerült megnéznem. Szimpatikus főszereplők, jópofa történetszál, romantikus vígjáték. Azt hiszem ettől több nem is kell egy lánynak, ha egy kellemes filmet keres délutánra.

.

Mivel már nagyon vártam a filmet, így elképzelhető, hogy magasabb elvárásaim voltak, mint máskor. A film ugyanis közel sem volt annyira jó, mint amilyennek a bemutatója alapján ígérkezett. Igaz, az egy visszatérő, gyakori hiba a filmesek világában, hogy szinte minden értékelhető pillanatot, jelenetet lelőnek a trailerben. Persze e kisfilmek alapján akarják eladni az új mozifilmeket, de az sosem kifizetődő, ha minden poént és főbb szálat bemutatnak két perc alatt.

Mentségemre legyen mondva, tavasz óta nem láttam a film bemutatóját, így annyira már nem éltek élénken az ott látottak a fejemben, de ennek ellenére is csalódott voltam kissé. Az összes szereplő „defektesnek” tűnik kicsit, és nem annyira szerethetőek, mint az ilyen típusú filmekben a karakterek lenni szoktak. Az elején a vicces jelenetek sokkal inkább kínosak, mint nevetségesek, és a néző nem igazán érti, hogy akkor ezt most komolyan kell-e venni, vagy ez a film inkább a többi romantikus komédia paródiája.

Aztán beindulnak az események, és kicsit jobban beszippantja a nézőt a szereplők kalandos élete.  Illetve inkább unalmas élete, ugyanis a játékidő viszonylag nagy részében csak azt nézzük, hogy a főszereplő jegyespár férfi tagja mennyire szenved Michiganben, ahova menyasszonya új munkája miatt költöztek.

Persze azért, hogy igazságos legyek, meg kell említenem azt is, hogy ezeknek a negatívumoknak ellenére is volt pár hangosan felröhögős része a filmnek. A készítőknek tényleg sikerült néhány olyan fergeteges jelenetet készíteniük, amiken még sokáig fogok mosolyogni, ha eszembe jutnak. A baj csak az ezek közti történésekkel volt, számomra kicsit érdektelen lett, hogy mi lesz a párocska sorsa. Nyilván senki sem kételkedik a boldog befejezésben, hiszen ez egy vígjáték, de azért a „hogyan” mindig érdekes kellene, hogy legyen.

Jason Segel itt is eléggé „marshallos” karaktert játszik (legismertebb szerepe Marshall Eriksen, az „Így jártam anyátokkal” című sorozatból), ami nem biztos, hogy túl szerencsés, hiszen ezt az oldalát már nagyon jól ismerik a sorozat rajongói. Emily Blunt pedig egy rendkívül bájos színésznő, „Az ördög Pradát visel” című filmben én személy szerint imádtam, de itt valahogy nem működött olyan remekül a dolog kettejük között.

Összességében aranyos film, lehet rajta jókat nevetni, de aki ettől kicsit többet szeretne, az azt hiszem sokkal jobb romkomokat (=romantikus komédia) is találhat magának.

Honti Eszter Viktória