Magnum-plakatok-0515-01k

Portakaró és hullaszag, Robert Capa főzés közben – két vadonatúj kiállítással készül a Mai Manó Ház és a Robert Capa Központ

A május az év egyik legszebb hónapja, az állítást alátámasztja az is, hogy egyszerre két fotótörténeti kuriózum válik megtekinthetővé egyazon hónapban Budapesten, a Mai Manó Házban és a Robert Capa Központban. 50 évig lezárt képek és a leghíresebb fotók kontaktjai, mindezt a Magnum Photos legelismertebb művészeivel.

Magnum’s First – Elsők a Mai Manó Házban

 Hatalmas portakaró fedte utazótáskákról mesélt épp Andrea Holzherr, a Magnum Photos menedzsere, amikor apró késéssel a tárlatvezetésre értem. A következő mondatra léptem be a terembe: „ A táskák olyan bűzt árasztottak, hogy eleinte azt hittem, hullák vannak bennük.” Azonban mint kiderült, közel sem. A felnyitás után 83 darab szinte felbecsülhetetlen értékkel bíró farostlemezre kasírozottfénykép került napvilágra, a fotótörténet közel legjelentősebb fotóügynöksége, a Magnum Photos legelső csoportos kiállításának képei voltak ezek. A mai napig homályos az, hogy ki lehetett az a személy, aki ekkora gonddal csomagolta el a fotókat, egészen konkrétan fél évszázadig kitartó gonddal.

Robert Capa, Marc Riboud, Henri Cartier-Bresson, Erich Lessing, csak néhány név a fotók készítői közül. Mahatma Gandhi hamvasztása, A fáraók földjének forgatása, Európa és Dél-Amerika portréja, mindez a színtiszta zsenialitás objektívén keresztül megörökítve, hiszen ahol történt valami, ott jelen volt a Magnum és ahol a Magnum jelen volt, ott végbement valami. És minden meg lett örökítve. Ezért is érdemes elmenni a Mai Manó Házba és megtekinteni a Magnum Photos legelső csoportos kiállítását.

Magnum Contact Sheets – Kontaktok a Capa Központban

Május 27-én válik megtekinthetővé egy másik igen jelentős kiállítás, a Kontaktok, ez már a Capa Központban. Kontaktok alatt az eredeti filmtekercs (a filmmel megegyező nagyságú) képsorozatát értjük, ezek közül választja ki a művész végül azt az egy fotót, ami a néző elé kerül. Andrea Holzherr szavaival élve, a kontakt maga a főzési folyamat, a kiválasztásra került fotó az elkészült fogás. Ezeknek a képsorozatoknak az összessége segít megismerni a kép születését, rengeteg plusz információt ad egyaránt az elkapott pillanatról és magáról a fotót készítő művészről, annak munkájáról is.

 Érthető tehát, hogy mekkora élményt adhat át olyan legendássá vált és történelmi szempontból is jelentős fotók elkészítési mechanizmusát végigkövetni, mint például Robert Capa a normandiai partraszállást megörökítő képsorozata vagy Eliott Erwitt „Konyhai vitája”, amely Nyikita Hruscsov és Richard Nixon moszkvai beszélgetését vetíti a közönség elé. A kiállításon többek között találkozhat a látogató a párizsi diáklázadókkal, Che Guevarával, de még Beatles tagjaival és Miles Davis-szel is, mindezt olyan módon, mintha valahol a háttérben maga is részese lenne az eseményeknek, ugyanis mindegyik kontaktfotó mellé egy külön kis történet is párosul, általában magától a művésztől.

Felettébb érdekes volt megtudni, hogy Capa háborús fotói milyen viszontagságok árán kerülhettek újságok címlapjaira, hogy valójában mennyire kitűnő pozőrök a jakuzák, hogy miként kerülhetett a már ezer helyen látott kocsikázó láma a Broadway-re, hogy hány próbálkozás után sikerült elkapni a tökéletes pillanatot Salvador Dalíról repülő macskák és lebegő székek gyűrűjében. Nagyon óvatos vagyok, hogyha azt mondom, hogy a 70 kontaktmásolat közül, mindenki talál legalább egy olyat, ami valamilyen oknál fogva magával ragadja, hiszen mindegyik egy különleges, egyedi történet, bámulatra méltó módon megörökítve. Két szóba tömörítve: tökéletes program, mindenki menjen el és csekkolja le, hogy a kontaktok közül ő melyiket küldené a publikum elé. Nem lesz könnyű feladat…

Jasik Barbara