Reflected – A Nyugat hírnökei

/Zeke Lilla interjúja/

Egy régi gimnáziumi határidőnaplómban díszeleg egy autogram: Sok szeretettel! Kováts Márton. Arra az esetre kértem, ha évek múltán Marci híres rock zenész lesz, elmondhassam, hogy személyes ismerősöm, és néha az előtte lévő padban ültem az iskolában. Biztosan megelégedéssel töltött volna el akkor, ha tudom, hogy egyszer én készíthetek vele és az unokatestvére zenekarával interjút. „Családi vállalkozás- Kelly Family után szabadon!”- mondták.

A zenekart kilenc éve alapította Gál Gergely énekes/gitáros. Három lemezük jelent meg eddig: In the Line (2006), Paradise Found (2008) és a Here’s to You(2011). Jelenleg a negyedik kislemezükön dolgoznak, New Atlantis címmel. A tagok: Gál Gergő- gitár, ének; Kováts Marci-dob; Vőfély Bence- gitár; Skolák Péter- gitár. Dallamos rock és pop stílusban zenélnek itthon, az USA-ban, Franciaországban, Németországban. Mindent, amit eddig elértek, önerőből tették. A „celebgyártáson” kívül állnak. Saját értékrendjük van, amihez ragaszkodnak. Fiatalok, közvetlenek, és készek arra, hogy elhozzák a változást a magyar zenei életbe.

 

Ha egy mondatot mondhatnátok az együttesről, ami a lehető legtöbbet elárul, melyik lenne az?

Gál Gergő: Együtt olyan zenét alkotunk, amelyet mindannyian szeretünk.

Kováts Marci: Ehhez értek a legjobban, ez okozza legtöbb örömet, ebben mindig meg tudok újulni. Szerintem ez hajt előre mindannyiunkat, ezért csináljuk.

Vőfély Bence: Buli, haverok, zene.

Skolák Péter: Én még új vagyok, most készülök az első közös koncertünkre, nem sokat tudok erről mondani. De azt hiszem, hogy a legjobb a zenében az alkotás, és hogy a végtermék nem csak nekünk tetszik, hanem a közönség is élvezi, és azonosulni tud vele.

Hogy születik egy dal? Ki írja a szöveget, ki komponálja a zenét? Melyek a fő stilisztikai irányvonalak, amelyeket követtek?

Gergő: Én írom a dalokat. Először is van egy koncepció, hogy milyen hangulatú dalt szeretnénk: lassú, gyors, szomorú, stb. Azután megírom a dallamot. Mindig ez az első, mert így teljesen szabad kezet hagyok magamnak a szövegben. Ha a szöveg megelőzné a dallamot, akkor például a szótagszámok miatt beszűkülnének a lehetőségek a komponálásban. Azután jön a hangszerelés, az közös munka.

Marci: Ez olyan, mint egy rajzvázlat, amit alaposan ki kell dolgozni.

Bence: A stílusunkat azok a zenék formálják, amelyeket szeretünk: Beatles, Beach Boys. Jó benne az ének, a dallam, és van többszólamúság. Ezeket a jegyeket szeretnénk átültetni modernebb hangzásvilágba, új lendületet adni nekik.

Marci: Néhány számunkban megjelennek elektronikus zenei elemeik is. A stílusunk változik. Más számainkat akusztikus hangszerelésben is előadjuk.

Mi az oka a stílusváltásnak?

Gergő: Főként mi változunk, és a minket ért hatásokra reagál a szöveg, a zene. Nincs mögöttünk senki, aki megmondaná, milyen számokat kell játszanunk, ez hatalmas előny. Teljesen szabadok vagyunk.

Peti: Emellett a szakmai fejlődésünk is magával hozza a változásokat.

Marci: Mindig az motivál, hogy jobbat és jobban csináljuk.

Miért angol nyelven adtok elő, és mik a fő témák a zenétekben?

Gergő: Az elejétől fogva angol nyelven írtam a szöveget. Tudtuk, hogy ha magyarul játszanánk, akkor a magyar közönség könnyebben befogadná. Viszont angol nyelven nyitott az egész világ. Mi ezt választottunk, és konzisztensnek kell maradni.

Bence: A témák pedig sokszínűek. A legújabb kislemezünk a világvége hangulatot járja körül.

Gergő: Van olyan dal, amit például a V, mint Vérbosszú c. film jövőképe inspirált – Milyen irányba tart a társadalom? Hogyan reagálnak az emberek erre a világvége hangulatra? – míg mások csak arról szólnak, hogy érezd jól magad, amennyire csak lehet.

Kik az elsődleges célközönség?

Marci: Inkább a fiatalabb generáció, de azt szeretnénk, hogy minél több emberhez eljusson a zenénk.

Gergő: Pop zenéről beszélünk, így mindenki számára befogadható.

Több helyen is olvashatjuk, hogy a külföldi közönség nyitottabban viszonyul a zenétekhez. Mit gondoltok, miért van ez, és miben látjátok a lehetőséget a magyar viszonyok változására?

Bence: Külföldön létezik a sokszínű zenei kultúra, és az emberek nyitottabbak. Persze tisztában vagyunk a múltunkkal. Szerintem a mi generációnk, vagy az utánunk következők átvehetik a nyugat szokásait, bár a hazai médiumok nem könnyítik meg a helyzetünket.

Marci: Most kinyílt a világ a digitális forradalommal, és mi próbálunk egy kis nyugatot hozni Magyarországra.

Peti: A zeneoktatás is teljesen más. Itthon főként a népzenére korlátozódik az iskolai tananyag, még a komolyzene is ritka. Az emberek tapasztalathiányából is eredhet, hogy nem szívesen ismerkednek új dolgokkal.

Gergő: Erre a legjobb példa az egyik franciaországi koncertünk volt. Az emberek kérdés nélkül megvették előre a pólóinkat, CD-inket, még azelőtt hogy hallottak volna minket játszani, vagy egyáltalán valaha. Értékelik a művészetünket, és tudják, hogyan támogassák azt, ami nekik teszik, hogy mitől maradhat életben egy zenekar. Senki nem ismert minket, de nyitottak voltak, és ugyanolyan lelkesek, amikor mi játszottunk, mint az előttünk lévő koncertek alatt. Egy magyarországi koncerten a jegyár a töredéke a külföldinek (300-700 ft között, helytől függően), és ennek ellenére már történt olyan, hogy egy lány az ajtóból fordult ki, amikor meghallotta, hogy háromszáz forintot kell fizetni, hogy bejöhessen. Általában, ha több banda koncertezik, az emberek tudatosan csak abban az időpontban jelennek meg, amikor az ő kedvencük játszik.

A Youtube-on az összes számotokat meghallgathatjuk, és a honlapotokról ingyenesen letölthető a lemezetek. Egyértelműen nem a pénzért csináljátok, de miből finanszírozzátok a koncerttermeket, külföldi utakat?

Marci: Elsősorban azt szeretnénk, hogy minél több emberhez eljusson a zenénk. Nem jellemző, hogy az emberek bemennek a CD boltba, és megvesznek egy pár lemezt. A Youtube a legrövidebb út, illetve a TV és a rádió ritkán közvetít ma már értéket, így hát maradt az internet, mint kommunikációs csatorna.

Gergő: A Youtube-on kívül nem is jelenik meg klip. A legújabb számainkhoz folyamatosan készülnek a filmkockák, Hencz Peti barátunk segítségével. Nagyon igényes anyagokat készít, szeretünk vele dolgozni.

Bence: A koncerteket, turnékat, stúdiózást a befolyt jegyárakból, eladott pólókból finanszírozzuk, a hiányt pedig negyedeljük. Egyelőre sajnos fizetnünk kell azért, hogy zenélhessünk, de reméljük, minél profibb lesz a produkciónk, annál inkább megtérül majd.

Melyik volt eddigi pályafutásotok legfergetegesebb koncertje? Miért?

Gergő: Az előbb említett franciaországi turnén volt egy fesztiválfellépés, az volt a legjobb. Körülbelül 5000 ember látott akkor minket.

Peti: Nagyon függ a közönségtől, hogy érezzük magunkat. Ha lelkesek az emberek, mi is úgy érezzük, hogy most igazán jók vagyunk! De ha nem ilyen jó a hangulat, akkor is azt kell nyújtani, amit lehet, és ugyanolyan jól játszani tíz embernek, mint száznak.

A Petőfi Rádió játszotta a Flags and Lies c. dalotokat, így egyre szélesebb az ismeretségi körötök. Mik a terveitek a jövőre nézve? Meddig szeretnétek eljutni?

Marci: Mindannyian dolgozunk, hogy zenélhessünk. A cél az, hogy ez legyen a munkánk.

Gergő: Azt szeretném, hogy minél többen ismerjenek minket. Van, aki nem is hallott rólunk, így nem tudja eldönteni, hogy szeret minket, vagy sem.

Mikor láthatunk benneteket legközelebb Magyarországon?

Gergő: november 16-án Debrecenben játszunk, december 21-én az új EP-nk keretein belül világvége bulit tartunk Esztergomban. Január 5-én egy koncerttel ünnepeljük, hogy túléltük a világvégét Budapesten, a Dürer Kertben.

Az első két dal a legújabb kislemezről, a New Atlantisról:

Reflected – No Apocalypse

Reflected – Open Up Your Eyes

További információk a zenekarról:

http://www.mr2.hu/

http://www.facebook.com/wearereflected/

 Zeke Lilla