Sajtófotó Kiállítás

Idén már a 30. Sajtófotó Kiállítást tekintheti meg az, aki ellátogat a Magyar Nemzeti Múzeumba május 6-áig. A kerek évforduló miatt 2011 legjobb fényképei mellett  a Harminc év képekben elnevezésű kísérő kiállítást is megcsodálhatjuk.

Főként Magyarországon készült felvételek kaptak helyet a József nádor teremben, de akadnak külföldön elkapott pillanatokat megörökítő fotográfiák is. A témák igen széles palettán mozognak: sport, divat, hétköznapok, természet, háborús képek stb. A megmosolyogtatótól, az elgondolkodtatón át, az elborzasztóig mindenféle fotóval találkozhatunk.

Ahogy belépünk a terembe, hirtelen azt se tudjuk hol, melyik falnál kezdjük a nézelődést. Egymást követik a nagyszerűbbnél nagyszerűbb fényképek, az ember nem győzi részletesen megfigyelni őket.

Több száz fotó segítségével élhetjük át újra a tavalyi év legmeghatározóbb történéseit. Van, ami kedves emlékeket fog ébreszteni, van ami olyanokat, amiket inkább elfelejtenénk. Lesz, amire ránézni is fáj, mert beteg gyerekeket mutat be. De ezt is látni kell, ez is jelen van a világban. Míg egy következő képen jót mosolygunk, mert édes, pufók kisbabákat láthatunk amint babaúszáson vesznek részt. Megint egy másik falon már Angliába repítenek minket a képek, nem is akárhova, hanem a hercegi pár esküvőjére. Ahogy tovább haladunk ismét egy új érzés kerít minket hatalmába. Cseh Laci világklasszis úszónkról készült fotó miatt rögtön elkap minket a versenyszellem, mintha tényleg tudnánk neki a képen keresztül is szurkolni.

Természetesen rengeteg mindent megmutatnak még nekünk a fényképek. Megismerhetjük az ország utolsó lovas postását is, vagy gyönyörködhetünk egy lélegzetelállító természeti jelenségben, a Budapest felett szétterülő villámokban.

A terem vége felé közeledve jutunk el a kísérő kiállításhoz. Ezek a fotók az elmúlt 30 évünk történelmét mutatják be. Egy-két életkép éppúgy megtalálható, mint például az 1989-es páneurópai piknikről készült felvételek.

Az alatt a másfél- két óra alatt, míg végigjárjuk a kiállítást, nem csak a lábunk fáradhat el. Észre sem vesszük miközben a fényképeket nézegetjük, de szellemileg is egy jóleső kimerültség lesz úrrá rajtunk. Ezen nem is lehet meglepődni, hiszen minden fotóval újra átélünk, vagy legalábbis elképzelünk egy-egy élményt. Mondhatni egy érzelmi hullámvasút a kiállítás.

Nem hiába tartják úgy, hogy: Egy kép többet mond ezer szónál.

Honti Eszter Viktória