SCAPIN, A SZEMFÉNYVESZTŐ

/A Debreceni Csokonai Színház előadása után Szűcs Kata nyilatkozott a Kultúrprojektnek/

Az eredetileg Scapin furfangjai című komédia Molière egyik utolsó darabja. Érdekessége, hogy az egyik szereplőben a szerző önmagát mintázza meg, s ez a figura lesz az, akinek a szövegébe rejti Molière az ars poeticáját.

Az előadás előtti hangolón először a rendezőről hangzik el pár információ. Ő Silviu Purcărete, a vizualitás hedonistája, aki fontosnak tartja a muzikalitást is. Szabad teret ad, sőt elvárja a spontaneitást a szereplőktől. Napjaink tíz nagy kortárs rendezője közt van.

.

Rideg Zsófia, aki dramaturgként került a munka közepébe, s vált aztán a darab fordítójává is- elmeséli, hogy szinte szó szerint kellett újra lefordítani az eredeti művet. Molière egyszerű szavai jól működnek a színpadon. Nincs igazán aktualizálva, kortalan a darab. A cél pedig az, hogy a komolyság mellett megmaradjon a komikus szál is. (Mint ahogy az életünk is erről szól: sírva nevetünk, nevetve sírunk sokszor.)

.

A szereplők: Trill Zsolt, Olt Tamás, Rácz József, Varga József, Garay Nagy Tamás, Oláh Zsuzsa, Szűcs Kata, Orosz Melinda, Vranyecz Artúr, Mészáros Tibor.

.

A kezdő színpadkép: nylonnal letakart székek, elhagyatott kávéház, ruhát varró szereplő, majd a büszke járású férfi, aki lefújja a port a székekről. A három főszereplő játékos mozdulatai nem árulkodnak arról, hogy próbák sorozatára lett volna szükség a darab megszületéséhez. A lehető legtermészetesebben teszik magukévá a szerepet. Mindenki hozzáad valamit a darabhoz. Egységes játékuk nem változik, percről percre fenn tartják a nézők érdeklődését.

Trill Zsoltnak –szerintem- jól áll ez a szerep. Könnyed játékában nem látok fáradtságot és bizonytalanságot, pedig három hét alatt tanulta meg a szöveget, s vált eggyé Scapin figurájával. (S hozzátenném, hogy egy hét leforgása alatt a Csokonai Fesztiválon minden nap más szerepet játszott!)

Kellemes esti programnak ígérkezik a darab, csak a végén szomorodunk el egy kicsit. Kifelé menet hallom, ahogy fiatal lányok beszélik: „Jó volt, ugye? Nekem nagyon tetszett!” Magamban én is hozzászólok: ez tényleg egy kellemes este volt!

.

Az előadás után várom Szűcs Katát, aki orvoshoz sietne ugyan, de a Kultúrprojekt olvasói kedvéért néhány percet szán rám és a kérdéseimre.

Jácinta szerepében egy „aligruhában” jössz ki először az előadás során. Szerinted mennyire nehéz levetkőzni a színpadon? Egyáltalán színésznőként mi a véleményed a hiányos öltözékről?

„Igent mondok a lenge öltözetre, ha ezt a darab szempontjából fontosnak érzem, de arra még egyik rendező sem tudott rávenni, hogy teljesen levetkőzzek. Szerintem lehet és van helye a meztelenségnek a színpadon.„

Kilibbensz a színpadra, egy ártatlanul szép lányként. Honnan ez a tisztaság benned? Ez nem tanulható, ez belülről jön.

„Tudod, pont az előadás előtt gondolkodtam el azon, hogy szeretnék őszinte, egyenes ember maradni. Nem gázolni át senkin egy szerep kedvéért, hiszen már ott van a kisfiam, akinek példát kell mutatni.

Mikor, hogyan döntötted el, hogy színésznő leszel?

„A gimnáziumban tagja lettem a színjátszó csoportnak. Versenyekre jártunk, sikereket értünk el, s ez érlelte meg bennem az elhatározást, hogy ezzel szeretnék foglalkozni.”

Milyen volt a felkészülés, a próbafolyamat?

„Jó érzés külföldiekkel dolgozni, nagy a kihívás. A testbeszédet érteni kell. Közös jelnyelv alakul ki. Jó volt a team, jó hangulatban teltek a próbák. A legkedvesebb kollégákkal dolgozhattam együtt és ez sokat adott nekem emberileg.”

.

Szűcs Kata aztán szalad, én viszont megint csak andalgok. Felnézek a Csokonai Színház szép épületére és a hét eseményein gondolkodom. Remek ötlet volt a Csokonai Fesztivál! Hétfőn Vidnyánszky Attila úgy nyitotta meg a rendezvényt, hogy egy jelképes előadás-csokrot nyújtott át a nézőknek.

Nos, én magam azt mondhatom, hogy a kapott csokornyi előadás mindegyik virágszála illatos, friss, szép és erős! Érzésem szerint valami különleges, valami újfajta élet zajlik mostanában a Csokonai Színházban. Mint mindennek, a színháznak is modernizálásra volt/van szüksége ahhoz, hogy életképes maradjon. De ettől a változástól nem kell félni, ha olyan hozzáértők, ha olyan különleges adottságú emberek rendeznek darabokat, mint például Viktor Rizsakov vagy Vidnyánszki Attila és olyan színészek játszanak, mint Szűcs Nelli, Szűcs Kata, Pálffy Tibor, Trill Zsolt.

Kirs Mónika

Fotók: http://www.csokonaiszinhaz.hu/