Szapphó

_FA_7077/Weiner Sennyey Tibor tragikomédiája a Radikális Szabadidő Színház előadásában/

Ha Budapesten egyszer csak partra vetne a Duna egy fura figurát, aki egy hordóban lakik, könyörgöm, ne kérdezzenek tőle semmit, ne akarják bevonni a hatalmi játszmákba, egyszerűen csak hozzanak neki bort, amilyen gyorsan csak lehet!

Ilyen szerencsétlenül vetődik a Szapphó című darabban Diogenész egy szigetre, ahol a hatalmasok a kultúra felhasználásával (is) törekednek kicsinyes céljaik elérésére. Nahát, ki hallott már ilyet?

.

Weiner Sennyey Tibor darabját méltán díjazták a Katona József drámapályázaton, hiszen a Szapphó mind szövegében mind dramaturgiájában igen találó, mélységeiben valódi éleslátás köszön vissza. Erre az alapra építkezik Formanek Csaba rendezése, és remek ötletekkel hozza közelebb a jelenhez az ókori történetet. Ilyen például egy igazi görög „tehetségkutató show”, amely a teltházas előadás legderültebb pillanatait hozta. Vagy megemlíthetném az ókori színház elengedhetetlen kelléke, a kar egészen sajátosra koreografált mozgását.

_FA_7029A darab egyben számtani fejtörő: hét kiváló előadó – Sirkó Eszter, Simon Attila, Formanek Csaba, Sályik Bálint, Bognár Anita, Király Orsolya és Bordi Gábor – összesen huszonnégy karaktert, plusz a kart személyesíti meg a két órás tragikomédiában.

Sirkó Eszternek Szapphó megformálásában nyílik igazán alkalma megmutatni képességeit, erő, fájdalom és bölcsesség árad a játékából, de a Szapphót korábban megtagadó Dhorika karakterébe is kellő mélységeket rejt.  Simon Attila az egyetlen, aki csupán egy karaktert formál, és itt a „csupán” erősen idézőjeles, mert Alkaioszként – a költőként, akit megkörnyékez a hatalom – kulcsszerepet játszik. Egyik kedvenc jelenetemben ő maga is megkapja a maszkot, az önmagába belekövült személyiség jelképét.

Formanek Csaba először Diogenészként remekel, már a darab nyitóképében kezdi lefeszegetni a közönség „maszkjait”. A filozófus a hatalom számára megragadhatatlan tényező, mégis veszélyes, hiszen kérdései és meglátásai ragadósak az arra nyitott fülek számára. Egyszerűbb bolondnak kiáltani és megbüntetni, amiért csak lehet. Később Hermész szerepében, majd Mürsziloszként is feltűnik a színen.

_FA_7052Az előadás egyik meglepetése Bognár Anita játéka volt, aki az általa megformált mind az öt karakterbe tökéletesen illeszkedett. Ami, valljuk be nem könnyű, hiszen a fiatal Megara szerepét egy beteg öregember megformálása követte. Később Héraként, a tehetségkutató műsorvezetőjeként is megjelenik, olyan hitelesen, hogy gyakorlatilag bármelyik kertévé szombat esti műsorában el tudnám képzelni. Csak úgy, mint Sályik Bálintot, aki mind ebben a jelenetben, mind a darab szempontjából fontos Atthisz szerepében stabilan teljesít. Hasonló egyensúllyal hozza három karakterét Bordi Gábor.

Király Orsolya – aki most minden bizonnyal izgul, mert megígértem neki, hogy részletes leírást kap az egyik jelenetéről – hat szerepet játszik a darab során. Az ominózus jelenetben a tehetségkutató egyik résztvevőjeként kerül meglehetősen intim kapcsolatba egy furulyával. Félreértés ne essék, zenél. Színpadi gátlásoktól mentesen, oldottan, határokat feszegetve és a közönség számára is kellő humorforrást biztosítva. Orsi kisugárzása eleve olyan, hogy ha órákon keresztül egy táblát tartana „taps” felirattal, akkor bizony mindenki órákon át tapsolna.

A Szapphó tartalmas, élettel és éleslátással teli. Az örök igazságokon néha sírunk, néha nevetünk, és valahol mélyen bólogatunk, hogy a görögök óta bizony nem változott semmi.

B. D.

Fotók: Fekete Attila_FA_7058