A_berni_kovet_Szabo_Kimmel_Kulka_Janos

Szász Attila: A berni követ

A berni követ, Szász Attila első rendezése az 56’ utáni eseményeket politikai thriller formájában dolgozza fel. A kommunizmus áldozatainak emléknapján bemutatott alkotás nem csak emiatt tűnik úgy mintha A vizsga (2010) ikerfilmje lenne. Noha az utóbbit Bergendy Péter rendezte, a hasonlóság szembetűnő a két film között. A forgatókönyveiket Köbli Norbert írta, aki egyébként már harmadszor választotta témául ezt a történelmi korszakot, a főszerepet pedig mindkét filmben Kulka János kapta.

A valós eseményeken alapuló történet 1958. augusztus 16-án, Nagy Imre kivégzése után két hónappal, Bernben játszódik. A magyar nagykövet, Koroknai Mihály (Kulka János) sejti, hogy hamarosan le fogják váltani, és a helyére belügyes kollégája, Vermes (Szikszai Rémusz) pályázik. Miután felesége és a belügyesek is elhagyják a követség épületét, a baljós előérzetének igazolására bizonyíték (a távirati napló) után kutat a padlásszobában. Ekkor tör be a követségre a két felfegyverkezett magyar emigráns, Bános (Kádas József) és Ábel (Szabó Kimmel Tamás), akik más (homályos) okokból, de szintén az említett dokumentumot követelik. A gond csak az, hogy a széfben tartott irat számkombinációját csak Vermes tudja. A két „bandita” túszul ejti Koroknait, időközben kisebb tömeg alakul a követség előtt, amelyet a helyi rendőrség, több tucatnyi magyar emigráns, köztük Bános szerelme (Lovas Rozi) valamint Vermes és a társa alkotnak. A bent kialakult tűzharc után a két 56’-os szabadságharcos közül csak az egyikük távozik élve.

A karakterábrázolás mondjuk úgy kicsit elnagyolt, a személyes motiváció kibontásában több fikciót is elbírt volna a történet, a szabadságharcosok jelleméről nem sok minden derül ki. Ennek oka magyarázható az események hiteles és pontos rekonstruálásával, hiszen a valóságban sem derült fény részletesebben a két „bandita” igazi szándékára, de felfogható úgy is, hogy az alkotók objektívebb nézőpontból szerették volna megközelíteni a kérdést, nem akartak egyik fél oldalára sem állni. A Bános-Ábel pároshoz képest Koroknai jelleme sokkal árnyaltabb. Karaktere „kellemesen” visszataszító, reakciói kiszámíthatatlanok, az őt alakító Kulka pedig még azt is képes elérni, hogy szimpatizálni is merjünk Koroknaival. Egyértelműen Kulka alakítása viszi el a hátán a filmet, de Kádas, Szabó-Kimmel és Szikszai Rémusz is kellően helyt állnak.

A film iránti lelkesedésemet talán csak a téma (a magyar filmterméshez képest) viszonylag gyakori előrángatása fogta vissza kissé. Többek közt ezért volt szerencsés, hogy a hangsúlyok nem tolódtak el egy pátosszal teli kivitelezés felé. Bár amikor a követség épülete előtt spontán összegyűlt magyarok nemzeti színű zászlóval a kezükben, a Kossuth Lajos azt üzente című dal éneklésébe kezdenek, erősen rezgett a léc. A szerelmi szálhoz, annak ellenére (vagy éppen ezért), hogy meglehetősen kevés hangsúlyt kap, hasonlóan viszonyultam. Számomra tökéletesen felesleges elemnek tűnt, ráadásul a Szabadság, szerelem című filmet juttatta eszembe, ami jelen esetben nem dicséret. Ezt leszámítva látszik az alkotók igyekezete, hogy a témából többet hozzanak ki, mint amit általában lehetséges, inkább egy nemzetközi, nem csak magyaroknak szóló, általános érvényű művet próbáltak létrehozni. Ez abban is megmutatkozik, hogy inkább zsánerfilmet látunk, mint történelmi filmet. A valós események hiátusait a szerzők fiktív elemekkel turbózták izgalmas thrillerré. A műfaj sajátosságait az alkotók maximálisan kihasználták. Annak ellenére, hogy az események tulajdonképpen végig egy térben, és viszonylag rövid időintervallum alatt, szinte valós időben játszódnak, a feszültség folyamatosan fennmarad. A profi operatőri munka érdeme, hogy a film közben többször is elfelejtkezünk arról, hogy egy alacsony költségvetésű tévéfilmet látunk.

Összességében A berni követ egy remek vállalkozás a magyar film feltámasztására. Amit vállal, azt sikerrel és profin abszolválja. Megmutatja, hogyan lehet a magyar történelmet oktatófilm helyett, némi fantáziával izgalmas és könnyen befogadható módon tálalni.  A kreativitást pedig abszolút érvényre juttatja a kontextusidegennek tűnő vége-főcím dallal, a Punnany Massif Szabadonjával, vagyis a dalválasztás király.

Pászti Olga