Szeged ezen a hétvégén a pálinkára szavazott

A tavasz beköszönte mindig új programokat és lehetőségeket tartogat nekünk. A melengető napfényben mindenki szívesebben mozdul ki a négy fal közül, így a szegediek is.  A város ilyenkor egy színes forgataggá válik, az emberek mosolyogva sétálgatnak, kávéznak a sétálóutcán, vagy vidáman csevegnek a parkokban.

 A város szívében január 28.-a óta tekinthető meg a „The art of John Lennon” kiállítás. Az esemény nagy érdeklődést nyugtázott az első napokban – mindenki kíváncsi volt a péniszmadárra és a kék szemüvegre. Ahogy azonban teltek a napok, a május 6-ig tartó kiállítás népszerűsége hanyatlani kezdett, hiszen eljött a nagy eszem-iszom mulatság ideje, kezdetét vette a III. Toros Pálinkafesztivál.

Míg John Lennonra egyedül én voltam kíváncsi az egész városban, a pálinkafesztiválon valósággal szlalomozni kell a tömegben. A színes forgatagban láthatunk Erasmusos délceg fiatalokat, akik a kosárból font forgóhintán viháncolnak, borvirágos arcú férfiakat, kolbászt és csirkecombot majszoló fiatal párokat, sőt, igényesen felöltöztetett ölebeket is.

Hihetetlen, hogy a finom étel és ital milyen csalogató erővel bír. Még a bicegő idős nénik és bácsik is lesietnek egy kis disznótoros reményében a Széchenyi-térre, melyet leöblíthetnek egy pohárka mennyei pálinkával, forralt borral vagy más isteni nedűvel.

A lelkes és éhes kavalkád négy napon keresztül élvezheti az ízek Kánaánját, később pedig a plusz kilók terhét. A választék kipróbálására igen csak kell az a négy nap, szinte lehetetlen válogatni a sok igazi magyaros fogás között. Van minden, mi szem-szájnak ingere: csülök, kemencében süt lepény, sült csirke, sült hal, pecsenye…

Az esemény színvonalát emeli a házigazda személye, aki nem más, mint Sági Szilárd, a Hal a tortán-ból ismert gasztrokibic. Szilárdot először a tömeg közepén szúrtam ki, ahol cimboráival borozgatott. A következő pillanatban már egy stáb vette körbe, de néhány perc múlva eljött az én időm is, így kifaggattam kedvenc gasztrokibicünket, hogy érzi magát a fesztiválon:

„ Folyamatosan nevetgélünk, beszélgetünk az emberekkel, én nagyon-nagyon jól érzem magam, de ami még ennél is fontosabb, hogy mindenki más, a szegediek illetve az összes Magyarországon lakó ember, aki kilátogat ide, nagyon jól érezze magát. Szerintem minden adott hozzá, tehát nem csak a jó idő, a jó ételek, a jó pálinkák, a jó fellépők, hanem van egy olyan atmoszférája Szegednek, amit imádok.”

Szilárd egyébként nagyon kedves és közvetlen fickó, mindenkivel szívesen készít közös fotót, így már az én fotóalbumomat is ékesíti egy kép, amelyen együtt vigyorgunk.

A Széchenyi-tér felett pedig csak szálldosnak a bódító illatok, a pénztárcákból fogynak az ezresek, a tömeg pedig lassanként jól lakik –legalábbis egy időre. Este pedig újraéled a hangulat, hiszen a négy nap mindegyikére hívtak a szervezők egy-egy sztárvendéget. A sort Wolf Kati nyitja, majd átadja a stafétát Roy-nak & Ádámnak, a Kerekes Band-nek, utolsó este pedig McHawer és a Tekknő gondoskodik az önfeledt vigadásról.

Ismét bebizonyosodott, hogy a magyarok szeretik a hasukat, a jó zenét és a jó társaságot. Ha John Lennon még köztünk lenne, talán ő is szívesebben mulatna a Széchenyi téren, minthogy farkasszemet nézzen egyébként kedves és mulatságos rajzaival.

Egy azonban biztos: John Lennon-kiállítás csak egyszer van Szegeden, így mindenkit arra biztatok, hogy ha alaposan teleette magát, sétáljon egy jót a Reök Palotáig, és ismerje meg a legendás beatzenész egyedi és varázslatos világát.

Molnár Noémi

A képért köszönet a REÖK kommunikációs osztályának.

Aki teheti, május 6-ig keresse fel a kiállítást.

http://www.reok.hu/index.php/hu/foldal/290-egy-beatzenesz-rajzai-john-lennon-kiallitas-a-reoek-ben