Szergej Medvegyev: A fodrásznő

phoca_thumb_l_fodraszno_11/Kirs Mónika írása a Debreceni Csokonai Színház előadásáról/

Minden korábbi tiltakozásom és félelmem ellenére lassan belátom: a modern darabok igenis jók. Ez tegnap este megint bebizonyosodott számomra. A recept a következő: 1 kortárs író, 4 klassz színész, 1 hozzáértő rendező.

Viktor Rizsakov életre keltett egy újabb sírva-nevetős, remek darabot. (Ő az, aki már az Illúziók című előadással is bizonyította tehetségét, s amelyről korábban beszámolt a Kultúrprojekt is.) A Fodrásznő a 2009-es bemutatója óta már hozott díjat a rendező-látványtervező Rizsakovnak éppen úgy, mint Szűcs Nellynek.

.

phoca_thumb_l_fodraszno_05A darab elején kijön a színpadra Szűcs Nelly. Ő a történet szerint egy – a párját kereső- fiatal nőt játszik. (Vajon hogy csinálja, hogy mindenben hiteles? Bicegő forradalmártól kezdve hétköznapi fodrászig? Majd egyszer megkérdezem tőle.) Nem színésznő, hanem ő saját maga az a szerelmet kereső, a hazugságokat is hinni akaró, a vágyai és álmai mellett végletekig kitartó magányos nő. Ő maga az, aki nem igazán lát fantáziát a hozzá ragaszkodó, a szerelmét felajánló „jófiúban”; inkább hisz az őt szép, de üres szavakkal ostromoló „rosszfiúnak”. A legszebb pillanat Nellytől a megbocsátás, a szerelem erejének kifejezése az utolsó pillanatokban.

 Na és a fiúk, akik körbeudvarolják a NŐ-t? Róluk is beszélni kell! Egyszerűen imádom őket azért, ahogy játszanak. Kristán Attila, Tóth László, Trill Zsolt  játékát nem lehet szavakba foglalni. Elég tőlük egy vállrándítás, egy felvett szemüveg, egy ölbe fogott nyuszi, egy grimasz és a közönség mindent ért. Nevetünk és az egészben az a legjobb, hogy néha magukkal a színészekkel együtt. Élvezik, amit csinálnak és ez nagyon fontos.

.

Mit kell még megdicsérni? Például a zenét, ami tökéletes választás volt. Grace Jones hangja tovább pörgeti a történetet. Remek megoldás a háttér, a díszlet: az, amit a fiúk művelnek a létrával, vagy az, ahogy mindannyian fel- és kihasználják az újságpapírral befedett hatalmas falat. A néhol akrobatikus jellegű mozgások egyszerre viccesek és hajmeresztőek!

Az előadás után Trill Zsolt vállalkozik rá, hogy válaszol a kérdéseimre.

phoca_thumb_l_fodraszno_08Hogyan kezdtél készülni a szerepre?

Elkezdődik a próba és a hangulatok, érzések már a felolvasás közben előjönnek. Kortárs darabra nem lehet igazán készülni.”

 Volt-e valamilyen vicces vagy emlékezetes pillanat, amire emlékszel az előadásokból?

Minden előadás hoz valami megkapó pillanatot vagy valami új helyzetet. Ez utóbbiakat tudni kell megoldani. Ha valami máshogy történik, az éberebbé teszi az embert.”

 Mit szeretsz jobban játszani? Vígjátékot vagy drámát?

Mindet szeretem. Vidnyásznki Attila amúgy is megköveteli, hogy elérjük az általa elvárt szintet, bármit is játszunk.”

 Csinálnál-e időnként másképp valamit?

Nem, mert mindig újra lehet kezdeni. Következő este még egyszer el lehet kezdeni az előadást.

 Mit mondanál a tizenévesnek, aki színészi pályára készül?

Semmit. Szerintem mindenkinek magának kell végigmenni az úton. Magának kell megkeresni a saját lehetőségeit.”

 Van-e valamilyen mottód színészként, amihez tartod magad?

Nincs. És nem is szoktam ilyen filozofikus kérdéseket feltenni magamnak. A kimondott szónak súlya van. S én nem akarok tartozni, nem akarom, hogy később esetleg számon kérjenek érte.”

 Nem filozofálsz, inkább teszed a dolgod: játszol. De vajon másképpen fáradsz-e el egy Az ember tragédiája vagy egy ma esti Fodrásznők előadás után?

Nem különbözik egymástól egyik sem. Ez kellemes fáradtság; jó állapot az összes nehézségével. Gyógyító hatása van.”

Elköszönök, és mosolyogva megyek végig a feldíszített főutcán. Eszembe jutnak az előadás humoros pillanatai. Most már értem, hogy egyik ismerősöm miért nézi meg sokadszor a Fodrásznőt.  Szerintem legközelebb én is csatlakozom hozzá!

Kirs Mónika

Fotók: http://www.csokonaiszinhaz.hu/