szobi01

Szobolits Balázs: „A zenélésnek is megvan a maga intimitása”

Egy sokak számára ismerős arc, akit legutóbb A DAL 2017 színpadán láthattunk. Az előadó neve már kevésbé ismert, mivel az egyszer sem hangzott el a műsor ideje alatt. Ennek oka, hogy a The Wings formáció énekeseként lépett színpadra a dalválogatón. Mint a hurrikán című szerzeményét és annak lágy harmóniáját hamar megkedvelte a közönség. Az előadó Szobolits Balázs, akinek tekintetéből végtelen harmónia áradt a képernyőn keresztül is. Beszélgetésünk végére nem csupán azt értettem meg, honnan ez az éteri kisugárzás, de azt is megállapítottam, hogy nagyon rég kaptam már ilyen mély gondolatokat.

Szűcs Lászlóval 2016. októberében, néhány héttel A DAL 2017 nevezési határideje előtt találkoztatok először, ez többször is elhangzott a média megjelenések alkalmával. Az viszont még egyszer sem, hogy milyen apropóból, hogyan találkoztatok.

A Facebookon van egy csoport, ahol nagyon sok basszusgitáros összegyűlt. Itt többek között különféle hangszereket és technikai dolgokat lehet posztolgatni egymásnak. Mivel nagy rajongója vagyok Richie Kotzennek, feltettem egy hirdetést a basszusgitárosok klubjába, hogy volna-e valakinek kedve Richie Kotzen számokat feldolgozni, szimplán örömzenélés végett. Laci rám írt, hogy ő is nagyon szereti Kotzen zenéjét. Találkoztunk, játszottunk három-négy Kotzen számot, és tulajdonképpen itt kezdődött a The Wings története.

A The Wings egy kísérleti formáció, melynek célja tehetséges zenészek nemzetközi együttműködése. Várható ennek a projektnek valamilyen folytatása a közeljövőben vagy ez most még egyelőre a jövő zenéje?

Mivel ez egy kísérleti projekt volt, nem voltak elvárások: ha sikerül, sikerül, ha nem, akkor nem. Egyelőre most pihentetjük.

szobi02A dalod nagyon sok emberhez eljutott, sokakat megérintett. Légrádi Enikő grafikus e dal hatására alkotta meg Hurrikán Pár című művét. Mi volt az első reakciód?

Nagyon megható a kép, és nagyon találó is egyben! A szürrealista stílus amúgy is közel áll hozzám. Nem annyira egy konkrét realista rajz, hanem két egybeolvadó arc. Nekem őszintén nagyon tetszik.

Kezdetben Szobolits Balázs néven tetted fel a dalaid a Youtube-ra, később már Mr.Szobi néven, ami egy trió formáció Papp Gáspárral és Vértes Zsolttal.

Igen, kezdetben a saját nevem alatt futott a zenekarom, de akartunk valami olyan nevet, amit az emberek könnyen meg tudnak jegyezni, így lett Mr.Szobi Trió a nevünk.  A formációval 2 éven keresztül muzsikáltunk, csináltunk több jó hangulatú koncertet és néhány videoklip és felvétel is készült ez alatt az idő alatt. 2016 év vége felé a zenekar több tagjának is egyéb magánéleti elfoglaltságai lettek, ezért úgy döntöttünk, hogy befejezzük a zenekart és barátságban váltunk el egymástól.

Mit hoztak számodra az elmúlt évek zenekari élményei?

Az elmúlt évek zenekaros élményei és A DAL 2017 mindenképpen hoztak számomra sok új tapasztalatot a zenélésről, önmagamról és arról, hogy mit akarok, miért zenéljek,  miért álljak színpadra, ha felállok. A muzsikálásnak van egy intim, bensőséges varázsa, amikor a szíved kitárod és a jelen pillanatban beleviszed a muzsikádba az érzéseidet. Ilyenkor csodák születhetnek egy emberi lényen keresztül, aki alázattal tudja kezelni a rajta átáramló jó energiákat, de van olyan is, aki felfuvalkodottá válik tőle.

Sok alázatot tanultam ezen a téren, mert én is gyakran éreztem már, hogy nagyon tehetséges vagyok és a dalaim nagyon jók, és gyakran, amikor a színpadon álltam, ezek a gondolatok akadályozták meg, hogy az energia szabadon áramolhasson. A megfelelési kényszer vagy a lámpaláz tönkreteheti a muzsikát. A nagy varázslók képesek egy sportarénányi ember elé kiállni és ugyanazt az intimitást létrehozni, amit a kis varázsló tanoncok lehet, hogy csak a barátaikkal örömzenélve tudnak megélni egy próbateremben vagy egy kis pub színpadán haverok előtt. Nagy iskola ez a zenélés mindenképpen!

A legnagyobb hallgatottságot elért dalaid, mint a Végtelen távolság, a Gondolsz-e rám vagy a Mint a hurrikán rendkívül kellemes, igényes dalok, hangulatukat tekintve viszont inkább melankolikusak. Alapvetően melankolikusabb típus vagy?

Igen, fogalmazhatunk így: egy kis fájdalom, szomorúság, ezek valahogy remekül alakulnak alkotói energiává. (Nevet.) De az életemben fontos szerepet játszik a humor. Ott van példának okáért a Popdal című vidám dalom, amelynek szövegét tekintve nincsenek különösebb mélységei, de ha külön a zenéjét vizsgáljuk, akkor hallani, hogy igyekeztem bravúros, a pop zenére ritkán vagy soha nem jellemző ritmikákat és 7/4-es ütemtípust használni, amitől kicsit izgalmasabb a világa, mint egy átlag pop dalé. A címét emiatt a kontraszt által nyugodtan kezelhetjük némi iróniával.

szobi03Nagyon sok értékes dal került már ki a kezeid közül és valami azt súgja, hogy van még bőven a fiókban. Tudom, hogy az élő zene a mindened, de nem érzed úgy, hogy eljött az ideje egy EP-nek?

Köszönöm! Most, hogy kérdezed, igen, nagyon szívesen megcsinálnám. Van még sok megírt dalom, amelyeket a közeljövőben tervezek felvenni. Ha összegyűlik annyi felvétel, hogy egy lemez kijöjjön belőle, akkor talán kiadom majd magánúton.

Tavaly a Sepsiszentgyörgyi Utcazene Fesztiválon is több koncertet adtál, és ha jól tudom, erősen támogatod az utcazenélés műfaját. Tényleg teljesen másképp viszonyulnak az emberek az utcazenéléshez itthon, mint a legtöbb külföldi országban?

Persze. Ha Budapesten kiállsz utcazenélni, elvisz a rendőr és még meg is büntetnek úgy harmincezer forintra. Lehet kérni úgynevezett térfoglalási engedélyeket a kerületi önkormányzatoktól, de olyankor sem te választod ki azt a helyet, ahol zenélnél, hanem kijelölik számodra, ahogy az időpontot is. Ha téged betesznek egy átmenő forgalmú helyre, ahol az emberek rohannak a munkába és senki sem tud megállni, akkor hiábavaló az egész.  Prágában, ha végigsétálsz a Károly Hídon, akkor láthatod, hogy ott ennek kultúrája van. Világszínvonalú dixieland és jazz zenekarokkal találkozhatsz, akik kiülnek, zenélnek, árulják a lemezüket. Magyarországon ez a fajta városi művészet valahogy sajnos nem működik.

Van egy dalod, amelynek megalkotásáért nem győzök elég hálásnak lenni. Ennek a címe One az úgy. Szeretném, ha ennek a dalnak az üzenetét most prózában is kifejtenéd.

Mi emberek arra vagyunk nevelve, hogy akkor lehetünk boldogok, elégedettek és értékesek, ha ügyesebbek, okosabbak, erősebbek, szebbek, jobbak vagyunk, mint a társaink. Valahogy minden ember belesétál ebbe a „csapdába”. Azután amikor rájövünk, hogy a szépség mulandó, a siker elmúlik, a pénz elfogy, a fiatalságból öregség lesz, akkor ott maradunk, összetörve. Itt az ember vagy megkeseredik, vagy rájön, hogy a boldogságot rossz helyen kereste és elmélyül kicsit önmagában. Elkezd picit spirituálisabb irányba keresgélni. Ez a dal útmutatásul szolgál minden olyan embernek, aki rájött, hogy ez a fajta boldogságkeresés csupán illúzió és igyekszik rámutatni, hogy mindenki önmagában teljes, és az élet szépségei és a boldogság az egyszerűségben és önmagunkban találhatók.

Mindent meg kell bocsáss / A mérged mindig benned tesz kárt”- Ezt a dalszöveg részletet nagyon sok ember karjára kellene rátetováltatni… Neked mennyire megy könnyen a megbocsájtás?

Ez egy összetett kérdés. Ha bántottak, az már megtörtént, visszacsinálni, megváltoztatni a múltat nem lehet. Egyet tehetünk, ha egyáltalán erre képesek vagyunk: elfogadjuk, ami történt. A felelősségünk és hatáskörünk kizárólag a helyzettel kapcsolatos gondolatainkra és érzelmeinkre terjed ki. Ez az a terület, ahol esélyünk van a dolgokon változtatni. Az eseményeknek nincs pozitív vagy negatív polaritása, azok semlegesek. Ha pl. a híradóban bemondják, hogy valaki felgyújtott egy házat, ami leégett, ez a hír önmagában rendszerint nem feltétlenül kavar fel érzelmileg. Ha viszont közlik veled, hogy a te házad gyújtották fel, az már nagyon fájó gondolat, ami rengeteg dühöt szülhet. Mindkét esetben egy ház égett le, de csak az egyik esetben érzünk fájdalmat. Az „enyém” szó és gondolat az, ami fáj. Tehát mi nem a helyzettel állunk közvetlen kapcsolatban, hanem a saját gondolatainkkal. Persze nem azt mondom, hogy ne kavarjon fel, ha leégett a házad, de ha már így történt, te alakíthatod az érzéseid picit könnyebbé vagy sokkal nehezebbé.  Ha megtanulnánk legalább magunknak nem okozni fájdalmat mások tettei miatt, akkor a megbocsájtás is könnyebb lehet.

A zenészek általában nem az egészséges életvitelükről híresek. Téged elnézve viszont az egészséges ember prototípusa lehetnél. Mit teszel az egészséged megőrzése céljából?

Rendszeresen járok futni a közeli erdőkbe és nagy bringás vagyok, több száz kilométeres bringatúrákat szoktam csinálni. Élvezem a szép időt, a különféle tájakat, a természetet. Lelki síkon pedig próbálok minél inkább tudatos lenni és odafigyelni a bennem zajló dolgokra. Olyan egyszerű tevékenységek ezek, mint elcsendesedni és befelé figyelni. Ezáltal képesek lehetünk valami egészen csodás béke megtapasztalására.

Elég döcögősen tudtuk összehozni a találkozót, ami nem azért volt, mert nem lett volna kedved, hanem mert egyszerűen napokig nem néztél rá se az email fiókodra, se a Facebook oldaladra. Egyre több emberben – többek között bennem is – merül fel az a kérdés, hogy megengedheti-e magának ezt a XXI. század embere…

Ha felmész a Facebookra, biztos találsz egy-két nagyon aranyos kiskutyás képet, jobb esetben egy-két tök jó viccet, de az is biztos, hogy a tizedik posztnál valami felkavarodik benned. Vagy mondjuk olvasol valamit, amire nincs szükséged. Túl sok a spam és a negatívum, ami ezekből a csatornákból érkezik. Persze nem vonhatja ki magát ebből az ember, és én is megnézem, hogy írt-e valaki valami fontosat nekem. De úgy érzem, ezt 2-3 naponta bőven elég megtennem. Régen az emberek postán küldtek egymásnak levelet és mégis működött a világ. Ha valaki sürgősen szeretne valami fontosat, akkor felhív telefonon, ha meg nem sürgős, akkor pedig bőven elég a válasz három nap múlva is.

Takó András 

Címlapi fotó: MTVA