wows

Szombat esti pénzláz

Gera Márton kritikája a A Wall Street farkasa című filmről

Az jut eszembe, mennyit meg lehetne spórolni, elég lenne ezt a filmet mutogatni. Hogy tessék, itt van, hogyan ne legyél tőzsdeügynök. Vagy hogyan legyél. Az már a te választásod. És ez lehetett az oka, hogy itt van ez. Legalábbis más nem jut szembe.

Akit igazán lehetne hibáztatni, az Jordan Belfort. Amikor elkapták, rájött, megírja a könyvét. És persze, sikerkönyv. Hiába, tényleg nem tud szabadulni a pénztől. A börtön után megbánta, gondolom, ez az ő útja, de látjátok, fiúk, én megváltoztam. Terence Winternek kellett volna ebből forgatókönyvet írna, csak hát nem sikerült. Van ez a középosztálybeli srác, a tőzsdére akar kerülni, szépen fel a ranglétrán, és legmagasabb emeletig. Ennyi a film, a tőzsdecsaláson át a tőzsdecsalás lebuktatásáig. Nagyon akarják a végén a nagy igazságot, lássuk, nem jó ez az élet, tele van zökkenőkkel, ez lesz a vége. Ami igazi giccs, de megbocsátható. Ellenben az ilyen mondattal, hogy láttam lezuhanni a repülőt, amivel mi mentünk volna, megértettem az üzenetet.

Én is értem, el kellett volna hagyni a teljes történetet. Maradjon az, amiért mégiscsak lehet rajongani. Martin Scorsese. Sok akadály volt, de mindemellett látni a kezét a filmem. Hogy van azért, aki rájött, nem szabad ezt a Belfort-karriert komolyan venni. Kell belőle csinálni egy anti-karriermozit. Annak pedig tökéletes. Három óra, olvasom, ez úgy, hogy a rendező egy órát vágott belőle. Lehet, ez ilyen fricska, hogy nem kell elkeseredni a három óra láttán. Mert valóban nem kell, kicsit hagyja az ember, hogy beinduljon, és akkor már viszik is a zsaruk a fickót. Vége. Össze kell szedni, mit is láttunk. És hát a lista nem hosszú. Kurvát, drogot és piát. Jelenetek, végig zenével, mert csak ezzel dolgozik a rendező. Kicsit komolyabban indul egy, majd gyors váltás, és nyomják a nő seggébe, amit kell a repülőn. Majd biztos lesz, aki megszámolja, hány liter alkohol fogyott a film alatt, én megelégszem azzal, hogy élvezem a szkeccseket. Poénnak kell ezt felfogni, persze, valahol a pénzpiacnak fityisz, hiába takargatjátok, így éltek. Amiben nem vagyok biztos, de van egy jelenet, ahol azt mondják: ne hülyéskedj, hát itt csak droggal lehet kibírni. A pincér meg mosolyogva veszi tudomásul, hogy hét percenként hozza az italokat.

Elég is ennyi, azt gondolom. Kell sajnálni dolgokat. Hogy például életrajzi drámának írják a filmet, ami kicsit huncut, bár elképzelhető, ezt két őrült jelenet között találták ki. Aztán lehet másnak is örülni. Ez lett Leonardo DiCaprio nagy pillanata, amikor mindent elfelejt tőle az ember, és áll előtte egy minden izében karrierista, ott az arcán az örök vágy, most kell megfelelni. Jonah Hill mondjuk, teljesen megfelel. Kicsit kell csak gondolkodni, és rájövök, ez most valami teljes dolog. Olyan természetesen mondja, nekem nem menne a leszokás. Később arra játszanak, csak megmutatjuk a srácot, és már jön is a nevetés.

Ja, még Jordan Belfortról. Most előadásokon mondja el, hogyan lehet annyit keresni, mint ő.

Inkább nézzük a filmet.


Gera Márton