Kihalt város

Tóth József festőművész kiállítása az SCH-Galériában

Április végéig egy különleges tárlatnak ad otthont a budapesti SCH-Galéria: a nemrégiben megújult képtár Tóth József festőművész munkáiból rendezett kiállítást.

“A Tóth Józsi képein hétköznapi, érett valóságcseppek gurulnak. Önfeledten. Pajkosat játszanak veled. Törvényen kívül és belül. Röhögő- vagy sírógörcsben. Kinek-kinek ízlése, hangulata, emlékei szerint. Mert a Tóth Józsi képei- s a képein  keserédesen érik mosolygó szőlőfürtté az élet… Gyöngybort kínál.” – olvashatjuk Dr. Winkler Ferenc muzeológus méltató sorait az SCH-Galéria a honlapján.

A tavaly novemberben megújult-kibővült főváros galéria új „pincehelyisége” már a hangulata miatt is figyelemre méltó kiállítási helyszín, ahol jelenleg harminckilenc alkotáson keresztül nyerhetünk bepillantást Tóth József festőművész különleges világába.

???????????????????????????????

Schaffer Ferenc, Tóth-József, Hegedűs-D.-Géza

„Sima felületek és vonalak, takarások és felfedések összjátéka, festészet és grafika termékeny kölcsönhatása, a régiek ezt úgy nevezték képírás.

Beszélhetünk a vonal nyelvéről, arról, hogy külön szótára van, külön élete, amelynek gyökérszálai olyan láthatatlan tartományokban gyökereznek, mint az álom, az emlékezet, vagy a képzelet. Ezek nem egymástól élesen elválasztott birodalmak, hanem olyanok, mint a felhők, közelednek, távolodnak, kapcsolódnak, csodás alakzatokat öltenek. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a művész az égbolt változásait szemléli, és amit kiolvas belőle, továbbadja az embereknek. Szabad és szabadon hagy” –  mondta a tárlat megnyitóján Mészáros Zsolt művészettörténész.

Kék madár

Kék madár

Tóth József különleges munkamódszerrel dolgozik: soha nem határozza el előre, mi lesz a soron következő műalkotás témája. Ellenkezőleg, vonalakból, firkákból, foltokból, színekből készít egy „alapot”, aztán bátran teret engedve fantáziájának, élményeire,   érzéseire hagyatkozva, a hétköznapi életből merítve, és a bennünket körülvevő világ változásaira reflektálva alkot figyelemre méltót és egyedit a sok „katyvaszból”, ahogy ő fogalmaz.

„Tóth József vérbeli képíró: vonalakból keres ki formákat, előrehoz, háttérbe tol, kitakar és elrejt. Az alkotói folyamat tulajdonképpen elmélyült figyelem, a mozgásokat, a sűrűsödés és a ritkulások változásait nézi, hogy milyen alakok bontakoznak ki, és a kirajzolódó részleteket folytatja, kiegészíti, kontúrt és színt ad nekik. A karcolások és a firkák pimaszul nyers és ösztönös ereje, érzékeny és finom tónusokkal párosul. Tóth József képei esetében az anyagból (vagy, ha tetszik a káoszból) kibomló forma folyamatának lehetünk tanúi, ahogy Michelangelo énekelte meg szonettjében a kőben rejlő test felszínre hozását a szobrász által.” –  mutatta be a művész sajátos alkotói folyamatát Mészáros Zsolt.

– Mindig viccelek, kiforgatok mindent, amit lehet – utal sajátos humorú, lírai képvilágára a festőművész. – Magamtól lettem groteszk. Nagyon sokat szenvedtem a portrékkal: amikor lerajzoltam, lefestettem valakit, nehezen boldogultam az illető arcával. A kép hasonlított ugyan a modellre, de a vonásai mindig „elcsúsztak” valamilyen irányba. Amikor már majdnem feladtam ezt az irányt, egyszer csak rájöttem, hogy milyen érdekes és milyen vidám formák születhetnek abból, ha kifordítom a szabályosat, ha elrugaszkodom a valóságtól…

Kupecek

Kupecek

„Milyen figurák tűnnek fel Tóth József munkáin? Bohócok és szeretők, angyalok és halandók, emberek és állatok, testüknél összenőtt alakok, angyali bohócok és emberállatok. Jellemzőek a kisebb-nagyobb csoportok, ahogy fürtszerűen vagy frízt alkotva állnak egymás mellett. Van benne valami a színház levegőjéből, mert ahhoz hasonlóan eleme az élettel és az életből való játék. És, ha színház, akkor a középkori fárszok, vagyis a vásári komédiák világa juthat eszünkbe, ahol keveredik a szent és a profán, a tréfa és a vallomás, a szatíra és a dráma.”

Itt a falakon ácsorgó, vonuló vagy éppen szeretkező figurák szintén mindennapjaink részei, úgy is fogalmazhatunk, hogy közöttünk és velünk élnek, csak éppen a láthatatlan tartományokban, és a művész az alkotó folyamat során kiolvassa, és felszínre hozza őket abból a mindannyiunkban ott gomolygó, csodálatos felhőből, amely töredékemlékekből, álomrészletekből, grafitneszekből áll össze.” – mondta a megnyitón Mészáros Zsolt.

Tóth József képei vidámak és keserédesek, örök érvényűek és hihetetlenül aktuálisak, játékosak és élettel teliek. Hol meghökkentenek, hol mosolyt csalnak az arcunkra, hol a lelkünkbe markolnak, de mindenképpen gondolkodásra késztetnek. Mert mindegyik alkotás egy történetet rejt…

– Borzasztóan szeretek „sztorizni” – jegyzi meg mosolyogva a festőművész. – Legszívesebben író lennék, de sajnos nincs érzékem az íráshoz.

Így ha mesélni támad kedve, ecsetet ragad. Szavak helyett formákkal, színekkel, tónusokkal, figurákkal sztorizik, és láthatóan szívvel-lélekkel űzi a legkedvesebb szenvedélyét.

– A festés gyerekkori szerelem, és a mai napig egy örömteli játék számomra – teszi hozzá. – Boldog vagyok, amikor festek!

Szűcs Anikó

Címlapi kép: Kihalt város