Turnaround

Tudom, nagyon sokan ódzkodnak a jazz és a blues zenétől, mindenesetre remélem, hogy ezen egy kicsit tudok változtatni. Ugyanis a Turnaround zenekar sokkal nagyobb hatást gyakorolt rám, mint gondoltam volna. Egy romkocsmában volt a koncert, igazi „alter” hangulattal és színesre festett próbababalábakkal a falon. Mégsem tűnt soknak egyáltalán. Tökéletes helyszín volt arra, hogy egy pár barát leüljön egy asztalhoz és kellemesen elbeszélgessen.

Odaült Bogi, az énekes a nagy bögre meleg teájával, és elkezdett mesélni a zenekar többi tagjáról. Nem hittem a füleimnek. Egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy ilyen fantasztikus emberekről van szó, és emellett még arra is szakítanak időt, hogy gyakoroljak és fellépésekre menjenek.

Át is térnék a koncertre. Amikor a Turnaround felment a színpadra és elkezdtek zenélni… egyfajta extázissal tudnám jellemezni az érzést. Alaphangon nézzük meg egy ember hangulatát: változó. Fogalmam sincs, mégis hogyan fogtak meg ennyire, de úgy éreztem, hogy mindenem megvan. Ami fájt, az elszállt a zenével és nem gondoltam többet rá. Míg a harmónia és a legtöbbekből hiányzó hétköznapi boldogság valahogy belém szökött, megadva azt a tipikus csendes, barátságos bár-hangulatot, amire szerintem sokkal jobban vágyunk, mint azt sejtenénk.  Váltogatni lehetett azt, hogy most előre szeretnénk menni, egészen közel a zenészekhez és csak pörögni ebben a mámorban, vagy csak ülni és filozofálgatni a barátokkal. Mindenhez megvolt az esélyünk, sajnálom, hogy egyre kevesebb ilyet látok.

Kedvesek, viccesek voltak végig és mérhetetlenül közvetlenek. Tökéletes volt az összes hangszerjáték, csak ámultam a tudásukat, az összhangjukat és az energiájukat. Látszik, hogy külön-külön is megállnák a helyüket a nagyvilágban, de ők egy igazi csapat, kiegészítik egymást. Öröm volt őket nézni és hallgatni, alig várom a következő koncertjüket.

Nézzük mi is az a bizonyos plusz, amiért ennyire odavagyok értük:

Hideg Csaba: alapító tag, a Turnaround atyja, gitártanár, angol és német nyelvtanár egyben.

Tala Gábor: basszusgitáros, még 2 másik zenekar tagja, civilben angol tolmács.

Domján András: Hideg Csaba tanítványa volt angol és gitár területén is, capoeira oktató, brazil feleségével Brazil Kulturális Központot alapítottak Budapesten.

Rókusz András: a harmadik tag a zenekarban, aki gyarapítja az Eötvös Öregdiákok táborát lassan 1 éve van zenekarral és még 2 együttesben dobol, emellett az orvosira jár.

Lakos Bogi pedig 13 évig táncolt, másodéves kommunikáció és médiatudomány szakon, és énekel vegyeskarokban (50-80 fő: musicalek, kórusversenyek, önálló spirituálé-koncert), kamarakórusban (12 fő: komolyzene, madrigálok, egyházi darabok, XX. századi jazz ihletésű, a capella darabok és a Turnaround együttesben.

Az együttes magja 10 éve zenél együtt, Jeanne Carroll is a társaság tagja volt 5 éven keresztül, maga a Turnaround pedig idén lesz 6 éves. Ahogy végignézek rajtuk, nagy jövőjük van. Igazán átgondolhatnánk, hogy ma kiket is nevezünk sztároknak, ugyanis én rájuk igazán felnézek. Átformálták bennem azt, hogy ma mi is a példakép. Ők.

Aki egy kicsit is kedvet kapott az igazi jazzhez, ajánlom figyelmébe, hogy március 30-án, június 9-én, 11-én és 25-én újra fellép a Turnaround.

Miért pont a jazzt és a bluest választottátok?

Csaba: Jeanne Carroll (1931-2011). Amikor anno jött a lehetőség, hogy vele koncertezhetünk, döntött úgy a zenekar, hogy a blues és jazznek szenteli az energiáit. Ebben személyesen neki is nagy szerepe volt. Nagy megtiszteltetés volt vele együtt zenélni, mindnyájan sokat tanultunk tőle. Részben a vele való együtt muzsikálásnak köszönhető, hogy az évek során számos remek vendégmuzsikussal játszhattunk együtt: Szendőfi Péter (dob), Szabó Tamás (szájharmonika), Kosz Szilveszter (billentyű), Demko Gergő (billentyű), Kepes Róbert (2011-ben elhunyt basszusgitáros), Adamecz József (dob), Fekete Jenő (gitár, ének).

Mit éreztek a koncertek közben?

Csaba: Számunkra igazi élmény a koncertezés, rengeteg energiát kapunk a közönségtől, és ezt próbáljuk visszaterelni rájuk. Jó lenne minél több emberrel megismertetni a zenekart, minél több saját dallal kiegészíteni a feldolgozásokat, ha lemez készül és fesztiválokon játszhatunk, az csak hab a tortán. Ennek a műfajnak azonban a klubok az igazi otthonai.

Bogi: A koncertezésbe adunk bele mindent. A legnagyobb próbatétel, mert mindig másmilyen, mindig új a helyzet valahogy. Új lehetőség zenei megoldásokra, rögtönzésekre, fellépési tapasztalat, kontaktus a hallgatósággal. Minden koncert előtt azért izgulok, hogy sikerüljön magunkkal ragadni az embereket, kiszakítani őket az aktuális gondolatáradatukból, bevonni őket egy végtére is bensőséges zenei szituációba, hogy képesek legyenek velünk és a ritmussal sodródni. Hogy képesek legyünk hangulatot teremteni. Számomra ez a legfontosabb, ennek a kimenetele azonnal érzékelhető is.

Mik a jövőbeli tervetek?

Bogi: Viccelődtünk már próbákon egy időben a klipforgatás gondolatával, de komolyra fordítva a szót, terveink között van egy demó CD felvétele, ennek megvalósításáig is beszereztünk egy kis felvevő készüléket, amivel próbákat is, koncerteket is rögzítünk. Másnap rendszerint csomagolt fájlként várakozik türelmetlenül a postaládánkban az aktuális termés Csaba jóvoltából. Nagyon szeretem, ha van ilyesfajta visszajelzés a jelenlegi állapotunkról. Rettentő érdekes visszahallgatni ezeket, akár hónapról hónapra veszek észre különbségeket. A jövőben pedig szeretnénk folytatni a szerintem legőszintébb műfajt, klubokban, új helyeken, jazz-kocsmákban, mindenféle közösségi helyeken zenélni emberek előtt, embereknek.

Szamos Blanka