Szépség-Cím Nélkül

Úton – interjú Bakonyvári Lillával

Több mint egy évvel ezelőtt olvashattak először a Kultúrprojekten Bakonyvári Lilláról, aki a Csopaki Művésztelep után kapott lehetőséget a bemutatkozásra. Ekkor készült Spanyolországba, ahol a tanulmányait folytatta. Számtalan élmény után idén nyáron tért haza Magyarországra. Itthon aztán elhelyezkedett egy nemzetközi cégnél, és folytatja a művészeti pályafutását is. Nemrég kiállításra kerültek a festményei a Repülő Puli kávéházban.

Albarracin

Bakonyvári Lilla: Albarracin

Találkozónkra egy mappával érkezett, benne a régi és új munkáival. Rögtön eszembe ötlött, hogy tavaly arról beszélgettünk, szeretne egy saját művészi nyelvet kialakítani, amely csak rá jellemző. Kíváncsian várom, hogy megpillanthassam ennek a formálódó sajátos nyelvnek az élő bizonyítékait.

„Az egyéni kifejezésmód fontos része a festésnek, legalábbis nekem ez az egyik alapvető célom, hogy a képeimen valamilyen formában megjelenjek. Az utóbbi időben egyre több pozitív visszajelzést kapok ebben a témában, aminek nagyon örülök. Nem kell nagy dolgokra gondolni, de egyegy elejtett megjegyzés is jól tud esni az embernek. A legutóbbi például a munkahelyemen történt, amikor a lapszéli firkáimat nézegetve az egyik kollégám nevetve megjegyezte, hogy Lilla, neked még a szavaid közé is muszáj kacskaringókat rajzolni. Hát igen, előfordul.“

Apró, a fraktálokhoz hasonló világból áll össze a rendkívül gazdag látvány, ami hosszan marasztalja a tekintetet. Felfedezésre hívnak a képek, könnyedén elidőzik a szem, hogy megismerje a részletekből kibontakozó összhatást. Épületekből, tájakból, emberekből megfagyasztott pillanatokat kapunk. Pont ebben találom a művészet erejét: késszé a szemlélő teszi, benne válik teljessé a kép.

„Nehéz elmondani, mit miért festek, mivel mit szeretnék kifejezni, sőt őszintén szólva nem is nagyon akarok ezzel foglalkozni. Amúgy sem voltam soha a szavak embere. Inkább rábízom arra, aki a képet nézi, döntse el, hogy neki mit mond, mit jelent,amit lát, ha egyáltalán mond vagy jelent valamit is. Amíg elmondhatom magamról, hogy vannak körülöttem olyanok, akikben
megmoccan
valami a képeim láttán, addig azt hiszem, hogy nincs okom panaszra.“

Kiváló iránynak tűnik a Lilla által nemrég alkalmazott új technika, a fekete háttérre ezüst és arany festékkel felvitt kompozíció.

Emberek

Bakonyvári Lilla: Emberek

„Nyilván vannak ebben az egész alkotás dologban felívelések és hullámvölgyek. Van, hogy egyszerre többen találnak meg pozitív kritikával, érdeklődnek a képeim iránt, ilyenkor feltöltődik az ember. Aztán jön a csönd, ami meg kétségbeejtő, mert minek csinálja az ember, ha senkit nem érdekel. De hát ezzel muszáj együtt élni.  Aztán olyan is van, hogy magadat unod már nagyon, előre tudod, hogy miből mit fogsz kihozni. Na, ez még a külvilág csendjénél is sokkal rosszabb. Ilyenkor leginkább szenvedek. De persze ennek is megvan az értelme, mert ezeknek az időszakos kínlódások közepette nyúl addig ismeretlen dolgokhoz, témákhoz, technikákhoz, színekhez az ember, ilyenkor születnek az új dolgok és tudsz egy picit előrelépni.“

Remélem, hogy Lilla munkái a jövőben is pozitív fogadtatásra találnak, és a továbbiakban is nyomon követhetjük a munkásságát.

Nagyítható képgaléria:

[meteor_slideshow slideshow="Bakonyvari"]