Wasabi Kht.

552751_411849905525412_1393500335_n/Mindum Luca interjúja a zenekar gitárosával/

A Wasabi Kht. 2010 elején alakult, amikor Nagy Gábor gitáros és Hajdú Nelli énekesnő és dalszerző egy próbatermi jammelésen találkozott. A közös zenélést mindketten nagyon élvezték, így el is dőlt, hogy lesz egy közös zenekarjuk. Még az év őszére össze is állt a Wasabi Kht., a végleges felállás tagjai mellettük Hain Réka basszusgitáros, Bodzsár Tamás billentyűs és trombitás, valamint Kludovácz Csaba dobos. Azóta felléptek már többek között a Sziget Fesztiválon, a Veszprémi Utcazene Fesztiválon, de többször játszottak a Kiscsillag és a Magashegyi Underground előtt is. A Kultúrprojekt Nagy Gábort kérdezte a zenekar terveiről, az új klipről és a gyermeki én szerepéről.

Sokszor léptetek már fel itt, a Könyvtár Klubban. Van esetleg valami különleges emléketek, ami ehhez a helyszínhez fűződik?

Én igazából nagyon-nagyon közel lakom ehhez a helyhez és eleve szeretem. Már a zenekar megalakulása előtt is több este megfordultam itt, és mivel valamennyire én vagyok a buliszervező a zenekarban, így amikor együtt szórakoznak a zenekartagok, akkor nagyon sokszor vagy nálam indult a buli és itt kötöttünk ki, vagy nyáron, amikor TreffOrt Kertként működik, akkor is ide jövünk. Nagyon sokszor vagyunk itt, nemcsak mint Wasabi Kht. zenekar, hanem mint baráti társaság is. Egyébként ez már a 4. vagy 5. koncertünk itt, tehát szeretünk itt játszani, nagyon jó a közönség és élvezzük, ha ezen a helyszínen játszunk.

421188_449461898430879_1574909854_n.

Van esetleg olyan álomhelyszín, ahol még nagyon szeretnétek fellépni?

Az lenne jó, hogyha a jövő évünk már olyan lenne, hogy minden fesztiválon felléphessünk és szeretettel várjanak minket. Konkrétan egy helyszín nincs, amíg kis zenekar vagyunk és kevesen ismernek minket, addig blődség lenne azt mondani, hogy Budapest Aréna. Az a lényeg, hogy minél több helyre eljussunk.

Eddig mindannyian különböző stílust játszottatok. Mennyire tudjátok összehangolni az elképzeléseiteket?

Ez nem okoz gondot, hiszen pont azért alakult a zenekar, mert van egy olyan közös metszet, ami a Wasabi Kht. zenéje, ami mindannyiunknak bejön. Ráadásul folyamatosan formálódik a zenekar stílusa, nincs az kitalálva, hogy mi csak ilyet vagy olyat játszunk. Miután a dalokat összehozzuk, még komoly munka folyik a próbateremben is, és nagyon sok dal formálódik még a koncerteken is, főleg a kezdeti időkben. Ilyenkor jövünk rá, hogy hogyan tetszenek jobban nekünk és a közönségnek. Addig, amíg az embernek nincs lemeze, addig nagyon sok mindent megtehet. Elkezdheti valaki metálzenekarként, majd két év múlva folytathatja reggae zenekarként, mert nincs az, hogy nekünk ez a lemezünk és a stílusunk, és szembeköpjük magunkat, ha mégsem ilyenek az új számok.

Nemrég jött ki az új klipetek, az Elixír. Milyen volt a klipforgatás?

Nagyon hangulatos volt, mert ez volt a zenekar első olyan klipje, amiben mind szerepelünk. Ez főleg a többiek számára volt érdekes, mert ők nem voltak még annyit kamera előtt, mint én az előző zenekarommal, úgyhogy érezhető volt ez a pozitív izgalom és az, hogy inkább volt élmény, mint nyűg mindenkinek.

Az új klipben és sok szövegetekben is érezhető a humor, mennyire próbáljátok ezt is belevinni a zenétekbe?

Így, hogy egy év múlva negyven éves leszek, egyre inkább próbálom előhozni magamból a gyermeki ént. Nem is szeretek arra gondolni, hogy hány éves vagyok, az infantilizmust világéletemben jó dolognak tartottam. Egyébként szerintem a zenekar minden tagjára igaz, hogy jobban szeretjük a jó hangulatot, mint a rosszat.

Nem érzed azt hátránynak, hogy téged sokan az előző zenekarodból ismernek, és talán azzal a stílussal és zenével próbálnak azonosítani, amit velük játszottál?

Én nem is nagyon szeretem említeni, hogy hol játszottam, mert pont azt nem szeretném, hogy azzal próbáljanak minket azonosítani. Ebben nincs semmilyen negatív felhang, de úgy gondolom, hogy az emberek változnak. 8 évesen Moncsicsit hallgattam, 10 évesen Modern Talkingot, 12 évesen Pokolgépet, 15 évvel ezelőtt meg a Dream Theater volt a kedvencem. Most pedig megint más zenéket hallgatok. Azért léptem ki a Zanzibárból is, mert már túl nagy volt a távolság aközött, amit a színpadon játszottam, és amit otthon hallgattam és gyakoroltam. Lehet azt mondtam 14 évesen, hogy örökké BMX-szel fogok járni, de ez is megváltozott. Így azt mondtam, hogy egy életem van, és ha váltani akarok, akkor váltok.

25036_469147379795664_389457150_nMik az aktuális céljaitok, terveitek?

Nehéz világot élünk minden szempontból, és ez leszűkítve ránk kérdésessé teszi, hogy egyáltalán van-e értelme lemezt megjelentetni, de én még mindig azt gondolom, hogy van. Nem az anyagi haszon miatt, hanem hogy akinek tetszik, annak tudjunk adni. Az elkövetkező fél év tehát azzal fog telni, hogy ha ténylegesen magunkra találunk, ami most már nagyjából megvan, akkor még dalokat lehet írni. Kezdetben mindenki azt gondolja, hogy minden dal jó, aztán ahogy telik az idő, rájön, hogy mégsem. Azt szeretném, hogyha jövő szeptember környékén megjelenne a lemez, most ezen dolgozunk, emellett minél többen szeretnénk koncertezni, hogy megismerjenek minket.

Mindum Luca