Yamato – Gamushara

Gamushara (jelentése: összpontosítás, koncentráció) címet viseli a Yamato, a japán tradicionális taiko-dobolás egyik leghíresebb képviselőjének magyarországi turnéja.

A gamushara állapotában az ember nem gondolkozik a jövőn, a körülmények minőségén, nem ítélkezik és nem mérlegel, csupán aláveti magát a célhoz vezető út folyamatának. Ám ennél jóval többre utal a kifejezés: a tökéletes önátadást érzékelteti, minden más kizárását az emberi figyelemből, minden érzelem és érzékszerv irányítását egyetlen cél megvalósítása érdekében. A csapat játékát elnézve az ember könnyedén ráérez erre, hiszen hihetetlen fegyelmezett módon készül koncertjeire, és mozog a színpadon egy nagy, és erős egységet alkotva. Egész életvitelük a gamushara jegyében telik, ami hasonlít ahhoz a fajta szerzetesi szigorhoz, amellyel egy ősi kolostor vagy egy magányos remete mindennapjai telnek.

A csoport tagjai minden reggel 10 km-es futással kezdik a napot, majd súlyzós edzéssel telik a délelőtt legnagyobb része. Délután csoportosan gyakorolják a dobpergetést, majd este mindenki visszavonul, hogy egyénileg tökéletesítse a tudását. A napi létfenntartó szükségleteket leszámítva folyamatos edzéssel és hangszeres gyakorlással töltik az időt.

Bár a Yamato-ban egyaránt találhatunk nőket és férfiakat, az életvitelük mégis inkább egy kolostor mindennapjait idézi, semmint azt a luxus életvitelt, amelyet a világsztároktól megszokhatott a közönség.

A japán zenészeknek fantasztikus az elkötelezettsége az általuk képviselt taiko-dobos hagyomány iránt, és életük teljes egészét ennek a különleges célnak szentelik. Ehhez tartozik az is, hogy szigorú életvitelüket alaposan válogatott táplálékkal, főleg növényi eredetű ételekkel egészítik ki. Az menüben többnyire rizs és különleges ázsiai zöldségek szerepelnek, mint a bambuszrügy, a szójacsíra vagy a ropogós vízigesztenye. A Yamato tagjai ráadásul nem bízzák másra a főzést sem: valamennyi ételüket maguknak készítik, amihez a főzőkellékeket is maguknál tartják a turné során.

Maga az előadás, fergeteges élménnyel ajándékozza meg az érdeklődőket. Mikor kialszanak a nézőtér fényei, és elfoglalják helyüket a zenészek, szinte egycsapásra olyan érzése támad az embernek mintha egy időutazáson venne részt. Mind a díszlet, mind pedig a levegőben is érezhető fegyelem hozzá járul ahhoz hogy bepillantást nyerjünk az ősi japán törékeny hangulatvilágába, mialatt szinte abszurd módon a nyers emberi erő is elszabadul. Ennek a kettősségnek, és lenyűgöző összefonódásának lehetünk tanúi minden egyes Yamato koncerten. Személy szerint én azzal az érzéssel mentem oda, hogy egy minden könnyedséget, és humort nélkülöző, mérnöki pontossággal kivitelezett zenei élményben lesz részem. Egy felől igazam is lett, másrészt viszont “csalódnom” is kellett, hiszen ezeket a művészeket egyáltalán nem a komolyság jelemzi. Láthattuk, ahogy pihenésképpen fülig érő szájjal, és apró cintányérokkal hanglabdáznak. De akkor sem volt hiány a bolondozásból, mikor a szinte ember nagyságú dobjaikon játszanak. Olyan könnyedséggel emelgették hangszereiket, mintha a közönség soraiból bárki lazán utánuk tudná csinálni. Megjegyzem, nem tudnánk, és ezt szintén egy-két humorra alapozott játékkal be is mutatták nekünk. Ugyanis nemes egyszerűséggel, időnként bevonták a közönséget is, várták hogy a számukra végtelenül egyszerű ritmusokat utánuk tapsoljuk, illetve doboljuk a lábunkkal.

Többszöri visszatapsolás után pedig az egyik tag kiállt a színpad közepére, és büszkén, hangosan, vidáman egy ” Sziasztok ” felkiáltással búcsúzott el a csapat nevében tőlünk.

Ajánlom mindenkinek, hogy a jövőben figyeljék a Yamato koncertdátumait, és amennyiben magyar helyszínt is látnak a felsorolásban, szedjék össze a családot/barátokat, és nézzék meg a saját szemükkel mire képesek ezek a bolondos japánok.

Nagy Kinga