Yann Martel: Pi élete

Pi

/Hasznosi Attila könyvajánlója/

Egy megindító vallomás már a találkozásunk első perceiben is előrevetíti azt a szavakba nehezen önthető, meghökkentően sokszínű és emelkedett élményt, ami a történet folyamán egyre jobban részemmé vált. A bevezetés szokásos formaságai helyett utazásunk egy nulladik fejezetként ekképp vette kezdetét, a szerző itt osztja meg a regény fogantatásának pillanatáig őt láthatatlan segítőként elvezető gyötrelmeit. Felénk tett, váratlanul őszinte lépésével, a reményvesztettség fájdalmát és az események ily különleges fonódását megidézve egy illékony, ám annál értékesebb dimenzió kapuit tárja fel előttünk, melyen túl egy kedves lakó fogad minket.

Pi tizenhat éves kamaszként nyitott a világ minden rezdülésére, olyannyira, hogy India szülötteként egyszerre szeretne a hindu, az iszlám és a keresztény valláshoz is tartozni. Önálló világnézetével, a környezetében nem kis meghökkenést kelt, mégis irigylésre méltó érveléseivel és mélyen igaz meglátásaival könnyedén rántja le a szóba kerülő téves berögződések tengernyi leplét, a felszínre hozva azok igazsághoz sokkal közelebb álló nézőpontját.

Ennek köszönhetően egészen új horizontok pezsgő tárlataként elevenedik meg a könyv első részében tett barangolás, ahol Pi kalauzolásában az ódon társadalmi rigolyák útját messze elhagyva ismerhetjük meg személyiségét, környezetét, családjának állatkerti vállalkozását, és rengeteg mindent érzékelhetünk általuk a hitről, a körülöttünk lévő világról és a benne élőkről egyaránt. Akaratlanul is merengésre késztető összefüggéseit nemcsak magunkban érdemes megvitatni, egy nagyobb, családi, baráti körben is kellemes beszédtéma lehet és amilyen szellemiekben felszabadult ennek a fiúnak a látásmódja, legalább annyira nevettetően humoros szituációkba torkollik a szereplők elveinek egy-egy frappáns találkozása.

De az élet gyermekien tiszta befogadása egy egészen más fajtairányban folytatódik számára, amikor testvérével, szüleivel, és az állatkert néhány megmaradt lakójával hazájukat elhagyni kényszerülnek. Rövidesen, valahol az óceánon, új otthonuk felé tartva hajójuk elsüllyed, és egy nyolcszor két és fél méteres mentőcsónakon egy zebrával, egy hiénával, egy orangutánnal és egy tigrissel közösen osztozva Pi a víz uralta birodalom időtlen fogságában reked. Innentől kezdve két lehetőségre szorítkozhat: alkalmazkodik vagy meghal. Vele együtt így csöppenünk bele mi is a szellem megismerésének békés időszakából a mentális leépülésen át a fizikai lét küzdelmének legsötétebb szegletébe.

Hogyan lehet egy ilyen helyzetet kezelni, aminek a valószínűsége, hogy megtörténhet a kevesebbnél is kevesebb, és hogyan tudják egymást tolerálni ezen a kis helyen az állatok? Megannyi kérdés merült fel még bennem, ám minden kétely eloszlott, ahogy ennek a páratlan megmérettetésnek a természet apró csodáival gazdagított részletei sorról sorra hitelesen, végül maradéktalanul egészet alkotva bontakoztak ki.

Idilli, narancssárga színvilága, a bengáli tigris portréja és a magabiztosan álló fiú, Pi, egy határozott, spirituális atmoszférát vont körém, de a borítót kémlelve ennél jobban nehezen lehetett behatárolni. Történetük rejtelmesen várt, majd a legnagyobb könnyedséggel felkapott, megnevettetett, inspirált, sosem látott magasra és mélyre vitt, hogy közös útjaink során a döbbenettől lelkiekben összeesve érjen tetőpontjára minden öröm, amit e könyv olvasása csak okozhat.

Hasznosi Attila