Závada Péter: Ahol megszakad

/Gera Márton kritikája/

“Vesémbe látsz, Istenem, mint a röntgen.

  Viharlámpásod csontig átvilágít.

  Jövőre harminc – szívem visszadöbben.

  Ellátni innét már a másvilágig.” 

Závada Pétert sokan a méltán népszerű Akkezdet Phiai című formációból ismerhetik, ahol Újonc néven írja társával Saiddal a jobbnál-jobb rapszövegeket. Úgy nyúlnak a nyelvhez, hogy megőrzik annak hagyományait, de mégis újítanak. Závada, aki egyébként az író Závada Pál fia, már régóta foglalkozik a költészettel,versei megjelentek már irodalmi folyóiratokban. Első verseskötete azonban csak tavaly jelent meg Ahol megszakad címmel.

Csak szuperlatívuszokban tudok a kötetről beszélni; Závada folytatja azt, amit az AKPH-ban elkezdett: bravúrozik. Az Ahol megszakad négy részből áll, ezek általában 10-12 verset tartalmaznak,minden részben ott van a Csak addig versciklus egy-egy darabja (egyébként ezek a legjobb darabjai a kötetnek). Néhány vers csak egy-egy gondolat, epigramma, vannak azonban hosszabb, több oldalon keresztül terjedő művek.

Závada gondolataiból egyébként tükröződik egy a mai világgal nehezen megbarátkozó fiatalember alakja. Elmúlásról, boldogságról, melankóliáról szólnak ezek a versek, egyszóval az életről. A versek nagy hányada mély, és elgondolkodtató. De ahogy mindennek, úgy ennek a kötetnek is vannak hibái: a néhány soros gondolatokat feleslegesnek érezzük, kissé olyanok ezek, mintha Závada őket egy új számhoz jegyzetelte volna le. Feltűnő, hogy a költő még nem igazán találta meg az irodalomban önmagát,ez meglátszik a versein is, gyakran meg is jegyezzük magunkban, hogy ez olyan: “József Attila-i, Ady Endre-i”. Bár ahogy Akkezdet Phiai is kiforrta magát, úgy valószínűleg Závada is rátalál önmagára az irodalmilag. Mindezen negatívumok keveset vonnak le a kötet értékéből, bátran merem ajánlani a beszerzését,mindazoknak akik ismerik Závadát, és azoknak is, akik ismerkednének vele és a kortárs költészettel.

Sokat gondolkodtam, hogy minek nevezzem Závadát, zenésznek, aki ír, vagy írónak, aki zenél, ez kötet azonban megadta a választ: nem kell őt ilyen formában besorolni, hiszen mindkettő művészeti ágban kiemelkedőt alkot. Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, hogy Magyarországon nincs értékes kortárs költészet, és nem tartom bolondnak azt sem aki poétává lesz hazánkban. Závada Péter igenis ígéretes újonc,aki tudja hogy kell bánni a nyelvvel,újít rajta,megpróbál megteremteni, egy olyan stílust, melyben mindenféle konvenció nélkül használja a szavakat,ahol nem azért alkalmaz szlenget, mert az olyan “divatos”, hanem így tudja igazán, árnyaltan kifejezni önmagát. Az mondjuk majd elválik, hogy megtalálja-e a saját irodalmi énjét.

Nem tudom kikről fognak szólni az egy évszázaddal későbbi irodalom tankönyvek, mint 21.század eleji írok-költők, de hiszem azt, hogy Esterházy és Nádas Péter mellett,megjelenik bennük apa-fia: Závada Pál és Závada Péter. Talán.

Gera Márton