Zokogó majom

/KirsMónika írása Bálint Tibor könyvéről/

„…de én nem is kívántam soha hős lenni………..Hiszen amúgy is sok már a hős körülöttünk.. de egyre kevesebb a megértő ember……..Mert minden kisember sérült.”

Bálint Tibor kolozsvári születésű író. Kilátástalan életkörülmények között élt gyermekkorában, de tehetségének köszönhetően lehetővé vált számára, hogy a kolozsvári Református Kollégiumban tanuljon. Ez a nagy változás döntötte el a sorsát. A szegény munkásgyerekből újságírót, majd írót faragtak az élettapasztalatai és a tanulmányai. Írói fejlődésének legjelentősebb állomásaként tartja nyilván az irodalom a Zokogó majom című regényt.

Forgattam a könyvet, néztem a borítót, furcsálltam a címet. Éreztem, hogy meg fogunk küzdeni egymással: a Zokogó majom és én. Az első ötven oldal olvasásakor még nem voltam biztos benne, hogy folytatni tudom, mert csak azt mondogattam magamban: elég, elég, nem bírom tovább!

A mai felgyorsult világunkban, ahol a legnagyobb baj sokszor csak annyi, hogy nem elég gyors az internet, vajon tud-e még üzenni nekünk egy olyan könyv, mely az erdélyi világ 1930-50-es időszakát öleli fel? Ahol a mindennapi megélhetés iszonyú gondja, az éhezés, a munkanélküliség nyomorítja meg az embereket. Ahol a gyerek állatokat kínoz, s ahol az asszony sírva keresi gyermekei ruháját, mert a férje az eladott ruhácska, kiscipő árából issza meg a napi felesét.

Igen, le akartam tenni, mert nehezen bírtam szembenézni a múlt eme szeletével. Az író kíméletlen őszinteséggel tárja fel a kolozsvári élet akkori valóságát, melyet (különleges írói eszközként) időnként megszakít az éppen aktuális újságrészletekkel, s így teszi még hitelesebbé az általa írottakat. Így mesél a kolozsvári életről, ahol jelenvaló a háború borzalma, a szegény emberekkel való bánásmód igazságtalansága. (Például nem kapja meg a több éven át visszatartott, jogos bérét az anya; a haldokló által diktált végrendeletet az ügyvéd már a kapuban eltépi, pedig az anya, s általa egész családja sorát is megváltoztathatta volna az örökölt vagyon). Minden szereplő cipeli a lelki terheit, s mindegyik szebb jövőre vágyik, mégis belesüpped a kilátástalanságba.

Kíméletlen világ bemutatása hideg tárgyilagossággal, ahol a szereplő lemászik a sírgödörbe, hogy a halottról leszedje az ékszereket, ahol a szerelmes nő követi a legnagyobb nyomorba is a párját, hogy aztán denevérekkel teli helyen lakjon és a földön aludjon. Ahol a látogatóba érkező apa se vacsorát, se rendes fekhelyet nem kap, mert silány életéért őt okolja gyereke, menye.

Miért nem hagytam hát félbe az olvasást, miért nem raktam le a könyvet- kérdezhetik joggal?!

Mert képtelen voltam. Rá kellett döbbennem olvasás közben, hogy az utóbbi időben elkényeztettem, és leamortizáltam a mély, tartalmas olvasnivalókra éhes agyamat. A hétköznapi, s egyébként valóban szórakoztató irodalom sajnos nem helyettesíti az irodalmi műveket. S ezt tudomásul kell vennünk! Időről időre szükséges a míves irodalom olvasása, még akkor is, ha nehéz befogadni.

A Zokogó majom nem könnyű olvasmány és nem könnyed műfaj. Nem az a fajta, melyet a strandon egy nap alatt végigolvasunk. Néha meg kellett állnom, emészteni az olvasottakat, gondolkodni a sorsok alakulásán. Gondolkodtam, vajon én mit tennék, ha folyton megcsúfolnának, megaláznának, lehetetlenné tennék az életemet?! Ilyenkor aztán mindig felmentést adtam a szereplőknek, akármit tettek is előtte.

Számomra az író teljesen kívül marad a történeten. „Egyszerű” narrátor, aki rendkívül élesen, tárgyilagosan vetíti elénk a kor képeit, eseményeit a család életén, élhetetlenségén keresztül. Ítélkezés nélkül ír érzésekről, helyzetekről, eseményekről. A hatás döbbenetes!

A jellemábrázolások esetében néhol nagyon részletesen, néhol viszont csak a cselekedeteken keresztül mutatja be az adott személy lelkivilágát. Az anya jellemét nem bontja úgy ki, ahogy várná az olvasó, pedig ő főszereplőként vonul végig a regény lapjain. Akire nem egyszer mondják mások, hogy férje még ennyire sem jutott volna, ha ő nem tartja össze a családot. Ő semmi látványos dolgot nem visz véghez. Ő „csak” a tiszta, becsületes életével mutat példát gyermekeinek. Akik közül a legmélyebben éppen a kis Kálmánka érzi át az anya rendkívüli voltát.

Kiemelkedően részletes viszont Kálmánka jellemrajza. Érezzük, tudjuk titkon, hogy a kicsi fiú magából az íróból gyúródott. A kis Kálmánka érzékenysége, szeretet iránti vágyának ábrázolása sejteti az író önmagába tekintését. Sokszor a kisfiú szemén keresztül láttat eseményeket.

Érzésem szerint részletesebben fejti ki másik két szereplő Böske és Hektor szerelmét, kínlódásait is. Szerelmük a „se veled, se nélküled” állapota. Az igazi életművész széplány és a pincér találkozása mindkettejük sorsát megpecsételi.

Az utolsó lapok olvasásakor válik bizonyossá, hogy a már újságíróvá vált Kálmán azonos az íróval. Szavai így csengenek:

Sokszor gondoltam rá, mama, hogy megírjam a családunk történetét… Csak hát közöttünk nincs egyetlen hős se.”

Vinczéné (az anya) válasza erre néhány egyszerű szó csak:

Hát az, hogy élnünk…. Hogy nem cselekedtünk rosszat senki kárára- az nem hősiesség?”

Igen, a hősiességről szól Bálint Tibor regénye. A hétköznapi hősökről, akik egyszerű életük során tesznek jót vagy rosszat, s megpróbálnak emberek maradni. Elgondolkodtató, könnyekre késztető könyv a Zokogó majom.

Kirs Mónika